 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Január elején, a nagy életmódváltó fogadalmak időszakában aktuális a kérdés, hogyan tudjuk elősegíteni, hogy az edzőtermi vendég egyszeri elhatározásából életre szóló elköteleződés legyen a sport mellett. No és persze az egészségügyi végzettségű hallgatók is rendszeresen kérdezik, hogyan lehet rávenni a pácienst a hosszútávú gyógytornára/mozgásterápiára. Nos, bár jelentős különbségek vannak a terápiás és a rekreációs célú fizikai aktivitással kapcsolatos motivációs mintázatok közt, azok az okok, amelyek oda vezetnek, hogy a páciens vagy vendég néhány alkalom után eltűnik az edzőteremből vagy a rendelőből, mint szürke szamár a ködben, igencsak hasonlóak. Ha tisztában vagyunk az okokkal, jóval hatékonyabban tudunk védekezni a következmények (értsd a páciens lemorzsolódása) ellen, úgyhogy a szakirodalom áttanulmányozása és a saját tapasztalataim alapján összegyűjtöttem a leggyakoribb okokat és megspékeltem ezeket néhány személyes jótanáccsal.
Szürke szamár a ködben, Forrás: https://napkepe.blogstar.hu/2017/10/21/a-nap-kepe-szurke-szamar/43891/
A legmagasabb szintű bizonyítékok mutatják, hogy az orvosi rendelőkben derékfájdalommal jelentkező pácienseknek valójában mindössze 1-2 százaléka igényel orvosi ellátást, 5-10 százalékuknak a gyógytorna (lenne) a megfelelő terápia, 90 százalékuknak pedig egyikre sincs szüksége, sőt, valójában nem is igazán számít betegnek. A panaszai egész egyszerűen életmód eredetűek, krónikus izomfeszességek, amelyeket
- az állandósult stressz,
- a mozgáshiány,
- illetve az egyoldalú terhelések, túlterhelések (ülőmunka, állómunka, egysíkú sportolás) okoznak,
így a panaszok tartós csökkentésében KIZÁRÓLAG az életmódváltás, azaz életen át tartó változatos, a testet harmonikusan terhelő mindennapos testmozgás bevezetése segíthet.
Páciens vagy és már számtalan orvosnál jártál, minden utasítást betartasz, mégsem javul az állapotod? Esetleg mozgásterapeuta vagy és nap mint nap szembesülsz azzal, hogy a derékfájós/térdsérült stb. stb. páciensed "orvosi utasításra" két hete mozdulatlanul fekszik az ágyban, várva, hogy ettől majd jól meggyógyul? Legyünk akár betegek, akár terapeuták, a félrecsúszott orvos-páciens kommunikáció mindannyiunknak komoly és mindennapos gondot okoz. De vajon mi lehet a probléma gyökere? Nos, nekem az a tapasztalatom, hogy a legfőbb problémát a kivizsgálás során odavetett félmondatok jelentik, amelyek bizony gyakran tévutakra vezetik a pácienst.
Descartes hatására évszázadokon keresztül hittünk abban, hogy a fájdalom mindig valamilyen szövetsérülés hírnöke, és mint ilyen, teljes mértékben független minden más tényezőtől. Magyarul vagy van valamilyen szövetkárosodás, és akkor az bizony fáj is, vagy nincs, ám ez esetben semmi nem fájhat. Egészen a XX. század közepéig tartotta magát az a nézet, hogy az agy csupán egy passzív központ, a perifériáról érkező fájdalomüzenetek befogadója, és azokat a krónikus derék-, vagy más fájdalomtól szenvedő pácienseket, akiknél semmiféle szervi betegséget vagy szövetkárosodást nem sikerült diagnosztizálni, pszichés érintettség diagnózisával pszichiátriára küldték (vagy egész egyszerűen hipochondernek titulálták).
Szemelvények a krónikus nem specifikus derékfájdalom kezelésének aktuális európai irányelveiből (1) (kékkel a saját megjegyzéseim)
2. oldal / 3