![]() |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
![]() |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Gyakori, hogy álldogálás közben a test súlyát az egyik lábunkra terheljük, és még a csípőnket is jóóóóól áttoljuk a támaszkodó láb fölé. Nem ritkán mindezt cipekedés – mondjuk egy kisgyermek (vagy egy Blankához hasonlóan cuki kiskutyus) hordozása – közben tesszük, ráadásul jellemzően mindig ugyanazt a lábat terheljük. Nos, melegen javaslom, hogy gyorsan szoktassuk le magunkat/a páciensünket erről, mert számos olyan panaszhoz vezethet, amelyről álmainkban sem gondolnánk, hogy egy egyszerű rossz szokás következménye!
A modellek: Marci férjem és Blanka kutyám
Egy sérülés/betegség komplex rehabilitációja három fő elemre bontható:
Az érthetőség kedvéért nézzük meg az egyes elemek közti különbséget egy példán, mondjuk a teniszkönyökön rehabilitációján keresztül! Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk, hogy mi az a teniszkönyök és miért alakul ki!
A világ legnépszerűbb tudományos ismeretterjesztő magazinjában, a New Scientist-ben megjelent (ráadásul címlapsztoriként) egy összefoglaló cikk (1) mindarról, amit ma a fasciáról tudni érdemes, legyünk akár szakemberek, akár a tudományos vívmányok iránt mélyebben is érdeklődő laikusok. Hogy miért tartom mérföldkőnek ezt az írást? Mert jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy végre beépüljön a szakmai köztudatba: a mozgás szervrendszerének az izmok és a csontok mellett van egy harmadik, éppoly fontos, ugyanakkor a legtöbb ember – beleértve az egészségügyi- és sportszakembereket is – számára szinte alig ismert része. Egy olyan rendszer, amelynek mély ismerete nélkül ma már nem lenne szabad gyógyítani. A cikk angol nyelven íródott, ráadásul csak előfizetők számára érhető el, de fontosnak tartom, hogy minden érdeklődőhöz eljusson, így az alábbiakban összefoglalom a lényegét. Amolyan krisztásan, azaz szabad fordításban😊. Nézzük tehát, mit is tudunk ma a fasciáról!
Hosszú évek óta tanítom a kinesiology taping technikát, és jellemzően az jelenti számomra a legnagyobb kihívást, hogy megértessem a hallgatókkal: nem az a cél, hogy képessé váljunk ügyesen felragasztani azt a 30-40 különféle applikációt, amit az alap- és haladó képzésen veszünk, hanem az, hogy ezeken keresztül megtanuljunk tape-es szemmel látni és tape-es fejjel gondolkozni.
Ha egy ízület mozgásterjedelme korlátozódik, a legtöbb kolléga gondolkodás nélkül nyúl a statikus nyújtásokhoz. A másik oldalról azonban egyre több szakember meri kétségbe vonni a statikus nyújtás létjogosultságát, vagy legalábbis azt a dogmát, hogy ez az egyedüli hatékony eszköz az ízületi mozgásterjedelem csökkenése esetén. Vajon mi lehet a kétely oka?
13. oldal / 36