 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Haladó szellemiségű nemzetközi szakmai körökben már jó ideje elfogadott (még akkor is, ha sok kolléga nehezen emészti meg), hogy előrehajolni és egy könnyű tárgyat megemelni korántsem csak neutrális gerinccel szabad. Sőt, épp ellenkezőleg, nagyon nem jó ötlet arra tanítani a pácienst/vendéget, hogy a dereka kiegyenesítésével elmerevítse a gerincét (bővebben és árnyaltabban ebben a cikkemben). Az utóbbi években azonban egyre inkább előtérbe kerül az a kérdés is, hogy vajon mi a helyzet a nehezebb súlyok emelésével. Egyre több neves külföldi szakembertől hallani, hogy biomechanikailag jóval előnyösebb a nehezebb tárgyakat is hajlított gerinccel (azaz flexióban) emelni, mint neutrális, vagy homorú, azaz extenzióban lévő ágyéki gerinccel. Első hallásra bizonyára rendkívül sokkoló, sőt, akár szentségtörésnek is tűnhet a gömbölyű derékkal történő emelés, hisz mióta csak az eszünket tudjuk, épp az ellenkezőjét sulykolják Belénk. Vajon mi az igazság? Hallgassunk-e az új kor hívó szavára, vagy maradjunk inkább a járt úton? Nos, ezt a kérdést jártam körbe az alábbiakban.
Sosem feledem, amikor egy sportrehabos állapotfelmérő workshopon egy valódi pácienst vizsgáltunk közösen a hallgatókkal. Az úriember erős akut térdfájdalommal, bicegve érkezett térdízületi porckopás diagnózisával. Számos szentségtörést követtem el az állapotfelmérés során. Általános megrökönyödésre nem végeztem sem testtartáselemzést, sem funkcionális teszteket, annak ellenére, hogy mindezeket részletesen vesszük a sportrehab képzésen. Hosszasan kikérdeztem a pácienst, majd a térdtesztek helyett egyszer csak elkezdtem alaposan körbetapogatni a térdét és rá is bukkantam egy olyan pontra (talán a háromosztatú ín volt? Már nem emlékszem pontosan), amelynek megnyomása előidézte azt a fájdalmat, amellyel a páciens megkeresett. Volt némi porckopása? Igen, bizonyosan. Ez okozta a panaszait? Nem.
A sportrehabilitációs trénerek szakmai csoportjában gyakran gondolkodunk közösen egy-egy eseten. Múlt héten egy kolléga feltett egy pácienssel kapcsolatos kérdést, amely leegyszerűsítve így hangzik: adott egy úriember, akinek a térde többszörösen sérült (törések, részleges szakadások). Több mint egy éve jár rehabilitációra, tehát a szövetek állapota alapvetően már rendeződött, de megmaradt a torzult járásminta, biceg a páciens, és sehogy sem sikerül javítani a járásán. Mit lehet tenni? Arra gondoltam, hogy talán érdekes lehet, ha ezen a konkrét példán keresztül bemutatom azt a folyamatot - legalábbis az alapjait - ahogy gondolkodom amikor megtervezek egy rehabilitációt. Nézzük tehát, hogy:
- mi az a négy alapelv, amit a rehabilitáció során mindig szem előtt tartok
- e négy alapelv hogyan vezeti a kezem a rehabilitációs terv elkészítése során
Röviden: nem, pontosabban nem feltétlenül. Hosszabban: lásd alább.
Milyen kérdésekre kapsz választ?
- Mit takar az a sokat emlegetett neuromuszkuláris kontroll?
- Mi is valójában az 'erő'? Miért csak potenciálisan erősödik az izom az izomerősítéstől? Egyáltalán, lehet-e erősíteni egy izmot?
- Javítja-e az izomerősítés a funkcionális mozgások hatékonyságát?
- Mit jelent az,hogy nincs direkt transzfer az egyes mozgások között?
- Mit takar az a sokat emlegetett mondat, hogy az idegrendszer mozgásokban gondolkodik, nem egyes izmokban?
- Miért emlegetem gyakran azt,hogy az agy számára értelmezhetővé kell tenni az erősítéssel (nyújtással stb.) elért eredményeket?
Kezdjük az alapoktól😊!
6. oldal / 22