 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A sportrehabilitációs trénerek szakmai csoportjában gyakran gondolkodunk közösen egy-egy eseten. Múlt héten egy kolléga feltett egy pácienssel kapcsolatos kérdést, amely leegyszerűsítve így hangzik: adott egy úriember, akinek a térde többszörösen sérült (törések, részleges szakadások). Több mint egy éve jár rehabilitációra, tehát a szövetek állapota alapvetően már rendeződött, de megmaradt a torzult járásminta, biceg a páciens, és sehogy sem sikerül javítani a járásán. Mit lehet tenni? Arra gondoltam, hogy talán érdekes lehet, ha ezen a konkrét példán keresztül bemutatom azt a folyamatot - legalábbis az alapjait - ahogy gondolkodom amikor megtervezek egy rehabilitációt. Nézzük tehát, hogy:
- mi az a négy alapelv, amit a rehabilitáció során mindig szem előtt tartok
- e négy alapelv hogyan vezeti a kezem a rehabilitációs terv elkészítése során
Röviden: nem, pontosabban nem feltétlenül. Hosszabban: lásd alább.
Milyen kérdésekre kapsz választ?
- Mit takar az a sokat emlegetett neuromuszkuláris kontroll?
- Mi is valójában az 'erő'? Miért csak potenciálisan erősödik az izom az izomerősítéstől? Egyáltalán, lehet-e erősíteni egy izmot?
- Javítja-e az izomerősítés a funkcionális mozgások hatékonyságát?
- Mit jelent az,hogy nincs direkt transzfer az egyes mozgások között?
- Mit takar az a sokat emlegetett mondat, hogy az idegrendszer mozgásokban gondolkodik, nem egyes izmokban?
- Miért emlegetem gyakran azt,hogy az agy számára értelmezhetővé kell tenni az erősítéssel (nyújtással stb.) elért eredményeket?
Kezdjük az alapoktól😊!
A legtöbben (legalábbis a mozgásszervi problémákkal foglalkozó szakemberek) bizonyosak vagyunk abban, hogy tudjuk, mi az a helyes testtartás és hogyan kell testtartást javítani. Itt erősítünk egy kicsit, ott nyújtunk egy pöttyet, adunk egy-két instrukciót a páciensnek/vendégnek, és máris megoldottuk a problémát. Nos, ha ez így lenne, csupa daliás, rugalmas léptű, fiatal vagy fiatalos ember róná az utcákat, és nekünk, mozgásterapeutáknak az égvilágon semmi munkánk nem lenne. Valami nem stimmel ezzel az elmélettel. De hol a bibi? Nos, az alábbi 34 perces videóban ezt a kérdést járom körbe a szokásos alapossággal.
Eyal Lederman professzor vezette be a life gym fogalmát a rehabilitáció világába, szemben az általa Frankenstein-típusú rehabilitációnak nevezett rendkívül népszerű metódussal. Nézzük, vajon mit is takar a két fogalom:
Azt hiszem, megvilágosodtam😊! Rájöttem, hogy gyakran ott csúszik el a kommunikáció, hogy többen félreértik, mi a különbség az „AKARATLAGOS” és a „REFLEXES” izomaktiválás (jelen esetben pl. az akaratlagos és a reflexes core stabilizálás, azaz a hasi és háti izmok aktiválása) között. Úgy gondolják, hogy a reflexes core stabilizálás kizárólag egy finom, könnyed mélyizomtónust, amolyan mozgásterápiás bohóckodást jelent, ami alkalmatlan arra, hogy nagy súlyokat mozgassunk. És ha a felületes, nagy izmokat is bekapcsoljuk az erőteljesebb stabilizálás (mondjuk egy súly megemelése) érdekében, az már akaratlagos izomaktiválásnak számít, amit meg kell tanítani a vendégnek/páciensnek. Nos, ez hatalmas félreértés! A reflexes és akaratlagos közti különbség baromira nem a bekapcsolt izmokban (mély vagy felületes) van, de még csak nem is a bekapcsolódás, azaz a stabilitás mértékében, hanem a stabilitás ADAPTIVITÁSÁBAN, azaz a helyzethez való alkalmazkodásában van.
5. oldal / 20