 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Szakemberként a legizgalmasabb tanulási folyamat az, amikor magadon dolgozol. Ilyenkor ugyanis egyszerre működsz terapeutaként, szívvel és lélekkel, illetve páciensként, azonnal érezve a tevékenységed áldásos (esetleg kevésbé áldásos) hatásait. Nos, ezúttal egy újabb „sajátélményt” (és persze a mögöttes magyarázatokat) szeretnék megosztani Veletek, méghozzá a mozgásminta „elromlásával” és annak korrekciójával kapcsolatban.
Időnként körbejár a FB-on egy-egy videó olyan idős emberekről, akik a kemény edzéseknek köszönhetően látványosan remek formában vannak. Milliók nézik szájtátva a videókat és özönlenek a jó esetben csodálkozó/lelkendező, rosszabb esetben lenéző/fitymáló (vajon információhiányból vagy rosszindulatból fakad? Még nem sikerült megfejtenem) kommentek.
Bizonyos testi jellemzőkre (pl. lúdtalp, fokozott vagy kiegyenesedett lordózis, lábhosszkülönbség stb.) amelyeket korábban strukturális deformitásnak tartottunk, ma már egyre inkább fiziológiás, azaz természetes egyéni anatómiai variációként hivatkozunk. A kettő közti különbség azonban nem is annyira a szóhasználat, mint inkább a mögöttes szemléletmód.
Józan paraszti ésszel belegondolva baromi hülye kérdés. Kb. olyan, mintha azt kérdezném, hogy a száj vajon evésre, vagy inkább beszédre szolgál. Mégis, rendre felmerül, mindkét oldalról tudományosnak tűnő magyarázatokkal fűszerezve, hogy melyik hatékonyabb, ha a hasizmokat stabilizátorként, vagy inkább mozgatóként tréningezzük.
Mindannyian tudjuk, sőt, sokan a saját bőrünkön is tapasztaltuk már egy kéz- vagy lábtörést követően, hogy az immobilizáció (a mozgás teljes hiánya) hatására bizony jócskán beszűkül a mozgásterjedelem. Ugyanez történik egyébként akkor is, ha egy adott testrészt/ízületet mindig csak korlátozott mozgásterjedelemben használunk, mondjuk napi 8-10 órán át tologatjuk az egeret magunk előtt az íróasztalon és sosem emeljük fel a karunkat a fejünk fölé. A jelenség hagyományos magyarázata az, hogy „berövidültek az izmok”, és az általánosan elterjedt megközelítés szerint nyújtással kell orvosolni a problémát. De vajon
- mit is takar valójában az „izomrövidülés” kifejezés?
- igaz-e, hogy az izomrövidülés okozza a mozgásterjedelem csökkenését?
- valóban a nyújtás jelenti az optimális megoldást?
3. oldal / 22
Bejelentkezés vagy Regisztráció