 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A köznyelvben használt ”izmosodás” kifejezés alatt valójában a különféle terhelések, erősítő edzések hatására bekövetkező izomtömeg növekedést értjük. Az izomtömeg növekedés egyfajta szöveti adaptáció (alkalmazkodás), amelynek értelemszerűen semmi köze az esztétikumhoz (az agyad magasról tesz rá, hogy Te beach-body-ra vágysz), egyszerűen evolúciós okokra vezethető vissza. Az emberi szervezet minden körülmények között igyekszik megfelelni azoknak az igényeknek, kihívásoknak, amelyek a mindennapokban érik. Folyamatosan változik, adaptálódik attól függően, hogy milyen terhelésekkel kell szembenéznie. Ha inaktív vagy, nincs sok értelme annak, hogy a rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű energiát a mozgás szervrendszerének (izom, csontok, kötőszövet) fejlesztésére pocsékolja, így más folyamatokat – mondjuk a zsír formájában történő raktározást – támogat. Ha azonban rendszeresen, és egyre növekvő mértékben terheled (mondjuk egy okosan felépített edzéssel), a szervezeted érzi, hogy nagy szükség van az izmokra, igyekszik megfelelni az elvárásoknak, tehát a rendelkezésre álló energiát arra (is) felhasználja, hogy növelje azok teljesítőképességét.
Bizonyosan Te is tapasztaltad már, hogy egy-egy edzést követően mintha elfújták volna a testi-lelki feszültséged, gyakorlatilag függetlenül attól, milyen típusú testmozgást végeztél. Nos, ez nem csak illúzió. Valós folyamatok állnak a háttérben, ráadásul az idegrendszer működésének ismeretében a jelenség magyarázata rendkívül egyszerű, logikus és könnyedén megérthető. Még Mari néni számára is😊
Korábban azt tanultuk – és valóban rendkívül logikusan hangzik – hogy a különféle egyoldalú terhelések hatására bekövetkező izomegyensúly megbomlások esetén a rövidülő izmokat nyújtani, a túlnyúlt izmokat pedig erősíteni kell. Egy kicsit olyan ez, mint a szobrászkodás. Innen elveszünk egy kicsit, ott pedig hozzáteszünk, és máris szimmetrikussá válik a test. Nos, nagyon nem vagyok biztos abban, hogy az élő testet szabad az élettelen masszához hasonlítani. Az én véleményem az, hogy a mára felhalmozódott tudás birtokában már illik ennél jóval árnyaltabban (és modernebbül) gondolkozni akkor, ha emberi testtel (és persze a hozzá tartozó aggyal és lélekkel😊) dolgozunk.
Szemelvények a krónikus nem specifikus derékfájdalom kezelésének aktuális európai irányelveiből (1) (kékkel a saját megjegyzéseim)
Gyakran felmerül a kérdés, hogy mit kezdjünk a derékfájós pácienssel. Ilyenkor jellemzően özönlenek a különféle jótanácsok, amelyek egy része minden tudományos megalapozottságot nélkülöz, vagy már rég elavult, mint kezelési metódus. Nos, íme a NICE (National Institute for Health and Care Excellence) derékfájdalom kezelésével kapcsolatos friss iránymutatása (amellyel egyébként minden szempontból azonosulni tudok) (1).
11. oldal / 21