 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Az orvostudomány elképesztő sebességgel fejlődik. A röntgen, az MR, a CT, és az ultrahang – hogy csupán a legismertebb képalkotó eljárásokat említsem – segítségével a medicina ma már képes arra, hogy „belepillantson” az élő emberi testbe. Ugyanakkor akadnak még fehér foltok, ilyen például a myofascia, azaz az izmok, izompólya, szalagok, ízületi tokok és más lágyrészek tónusának és rugalmasságának, azaz biomechanikai tulajdonságainak objektív és pontos vizsgálata, ehhez ugyanis a mai napig nem áll rendelkezésre megfelelő diagnosztikai eszköz.
MyotonPro. Forrás: healthlinkholdings.com
De akár feltehetném a kérdést úgy is, hogy miért nem múlik el a teniszkönyök a lágylézertől, a térdízületi porckopás a porcépítő szerektől vagy a porckorongsérv a műtéttől. A séma ugyanis mindhárom esetben ugyanaz. Miután azonban a térdízületi porckopást már részletesen kitárgyaltam e videóban, a gerincproblémákat pedig a „Gerinctitkok” c. könyvemben, ezúttal a sarkantyú példáján mutatom be a jelenséget, amit már szinte minden létező oldalról körbejártam: csodaterápia ide vagy oda, életmód eredetű betegségek esetében csakis az életmód megváltoztatása vezethet tartós pozitív eredményre.
A fizioterápia fejlődésének köszönhetően napról-napra színesebb a mozgásszervi betegségek gyógyítását megcélzó kezelések palettája, azaz egyre több módszer áll rendelkezésünkre, amelyek segítségével csökkenteni tudjuk a páciens panaszait. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a fejlődés „sötét” oldala mellett sem. Az újabb és újabb terápiák sokszor látványos ("csodás") azonnali hatásai miatt egyre sűrűbben szorulnak háttérbe olyan kevésbé látványos, lassabban kibontakozó kezelések, amelyeknek hiányában kérdéses, hogy elérhető-e valódi és tartós eredmény. Vajon elegendőek-e önmagukban a különféle népszerű terápiák, és vajon mi a különbség oki és tüneti kezelés közt?
Idén talán harmadik (?) alkalommal rendezték meg Lipcsében a „Terápia, orvosi rehabilitáció és prevenció” elnevezésű háromnapos kiállítást, vásárt és kongresszust. Sokat filóztunk azon, hogy az év egyik legforgalmasabb időszakában (nyár közepéig tele a képzésnaptárunk) el merjünk-e utazni, végül győzött a kíváncsiság. A kiállítás vasárnap ért véget, így következzék egy rövidke élménybeszámoló frissiben-melegében.
A vásárközpont előcsarnoka
A RICE (rest, icing, compression and elevation, azaz pihenés, jegelés, kompresszió és megemelés) szóösszetételt a 70-es években alkotta meg dr. Gabe Mirkin, és a módszertant azóta is előszeretettel alkalmazzák a különféle sport- és egyéb sérülések kezelése során világszerte. Ugyanakkor egyre gyakrabban bukkanhatunk olyan cikkekre, videókra, sőt, tudományos kutatásokra, amelyek erősen megkérdőjelezik a protokoll hatékonyságát. Meglepő módon néhány évvel ezelőtt maga Mirkin is felülbírálta saját álláspontját egy nagy port kavaró írásában¹. Vajon mi az igazság? Segít a jegelés, vagy inkább ártalmas? Pihentessük vagy mozgassuk? Egységes tudományos álláspont híján sajnos kénytelenek vagyunk a saját megérzéseinkre hallgatni. Íme, néhány szempont, amit érdemes figyelembe venni a döntés meghozatalakor.
3. oldal / 4