 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A fizioterápia fejlődésének köszönhetően napról-napra színesebb a mozgásszervi betegségek gyógyítását megcélzó kezelések palettája, azaz egyre több módszer áll rendelkezésünkre, amelyek segítségével csökkenteni tudjuk a páciens panaszait. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a fejlődés „sötét” oldala mellett sem. Az újabb és újabb terápiák sokszor látványos ("csodás") azonnali hatásai miatt egyre sűrűbben szorulnak háttérbe olyan kevésbé látványos, lassabban kibontakozó kezelések, amelyeknek hiányában kérdéses, hogy elérhető-e valódi és tartós eredmény. Vajon elegendőek-e önmagukban a különféle népszerű terápiák, és vajon mi a különbség oki és tüneti kezelés közt?
A terapeuta szempontjából köztudottan a masszázs az egyik leginkább energiaigényes kezelés, ám eddig nem ismertünk pontos adatokat azzal kapcsolatban, milyen mértékben veszi igénybe a szervezetét. Egy, az International Journal of Occupational Medicine and Environmental Health c. szakmai folyóiratban megjelent, lengyel tudósok által publikált kutatásban 13 fiatal masszőrt vizsgáltak munka közben. Nem csupán a teljes kezelés, de az egyes technikák energiaigényét is felmérték.
Van egy csodás facebook-os szakmai csoportunk, amelyben a nálunk végzett terapeuták osztják meg egymással tapasztalataikat, kérdeznek és válaszolnak, röhögnek és panaszkodnak, tanulnak egymástól és tőlünk, oktatóktól (és persze mi is rengeteget tanulunk tőlük😊). Gyakran felmerül egy-egy olyan téma, amely sokakat érinthet, ezek közé tartozik egy mai kérdés is, amelyet az egyik legkedvesebb és leghűségesebb gyógymasszőr hallgatónk tett fel: „Vajon mi okozhatja a jelenséget, hogy a derékfájós páciens a masszázs során remekül érzi magát, majd közvetlenül a kezelés után fokozódik a fájdalom, hogy végül másnapra ismét visszaálljon az eredeti, megszokott fájdalomszint?” Nos, a jelenségnek természetesen számos magyarázata lehet, ezúttal az egyik leggyakoribb okot emelem ki.
Egy friss (2018-as) randomizált, kontrollált, szimpla vak kísérletben spanyol tudósok vizsgálták, hogy milyen hatással van a nyakfájós páciensekre a fascia manuális oldása (myofascial release terápia), szemben a hagyományos fizioterápiás kezelésekkel.
Betéve tudjuk ugyebár, hogy a mozgásban betöltött szerepük szerint három nagy csoportra oszthatjuk a résztvevő izmokat, agonistákra, antagonistákra és szinergistákra. Az első kettőt jellemzően mindenki ismeri, nem is szokott különösebb problémát okozni működésük megértése. A szinergistákkal azonban jóval nehezebb zöldágra vergődni. Mi a csudát csinál vajon egy „együttműködő” izom?
3. oldal / 4