 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Ugye, Te is úgy tanultad, hogy akut gyulladás esetén nem végzünk manuális kezeléseket, mert a terápia fokozhatja, kórossá erősítheti a gyulladásos folyamatokat? Nos, lehetséges, hogy a közeljövőben felül kell írnunk ezt az általánosan alkalmazott protokollt (is), legalábbis erre utalnak egy decemberben publikált kutatás (1) izgalmas eredményei.
Az utóbbi években már-már divattá vált a körteképű izmot okolni a nem gerinc-eredetű, csípő-tájéki, az ágyéki gerincbe vagy az alsó végtagba sugárzó fájdalomért, érzéskiesésért és különféle egyéb gyöki tünetekért. Ugyanakkor melyikünk ne tapasztalta volna a rehabilitáció során, hogy bár minden jel piriformis-szindrómára utal, a piriformis tesztek mégis egyöntetűen negatívak, a kezelés pedig gyakorlatilag szinte semmilyen eredményre nem vezet!? Hogy a jövőben ne álljunk értetlenül a jelenség előtt, ismerkedjünk meg a mély gluteális szindrómával!
a piriformis-szindróma
A lágyszövetek (izmok, kötőszöveti elemek) kezelését megcélzó manuális terápiák hatékonyságát a különféle mozgásszervi problémák megelőzésében és kezelésében ma már szinte senki nem vonja kétségbe. Többen már a saját bőrünkön is éreztük/tapasztaltuk, de ha mégsem, a pácienseinknél mindenképp megfigyelhettük, milyen jelentős pozitív változásokat – különösen a fájdalom csökkenését és a mozgásterjedelem növekedését – idézhetünk elő egy akár csupán néhány perces profi masszázs, triggerpont, myofascia lazító, köpöly vagy akár EMMT kezeléssel. Arról azonban egyelőre igen keveset tudunk, hogy pontosan milyen sejt- és molekuláris szintű mechanizmusok állnak a kezelések hátterében.
Ezúttal egy saját történettel kezdem. Közel 20 évvel ezelőtt még irodai munkát végeztem (akkoriban sajtószóvivő voltam), és az ülőmunkával együtt járó kínzó nyakfájdalmammal felkerestem egy igen jónevű gyógytornászt, aki hétről-hétre változatos gyakorlatsorokkal gyötört. A kezelések után néhány napig szinte tünetmentes voltam, ám a fájdalom újra és újra visszatért. Több hónapnyi közös munka után a leghalványabb fogalmam sem volt arról, vajon miért is fáj a nyakam, és mit kellene tennem a heti egy gyógytorna mellett azért, hogy ne szenvedjek tovább. Ha kérdeztem – és bizony gondolkodó ember lévén folyamatosan kérdeztem – rövid és kelletlen válaszokat kaptam. Néhány hónap után abbahagytam a tornát, mert úgy éreztem, nem vezet sehová. Ezután évekig abban a hitben éltem, hogy a gyógytorna hülyeség. Ma már tudom, hogy aminek részese voltam, nem volt igazi gyógytorna – legalábbis az én mércém szerint – még akkor sem, ha az egyik legnevesebb szakemberhez jártam. A gyógytorna célja ugyanis a gyógyítás, s ez csakis a tudás átadása révén valósulhat meg, nem pedig az, hogy egy életre (de legalábbis minél hosszabb időre) magunkhoz kössük a pácienst.
A képzéseken gyakran merül fel a kérdés, vajon milyen hatást gyakorolnak a különféle manuális terápiák a fasciára. Bár a pontos, evidence based, azaz bizonyítékokon alapuló válasz egyelőre még várat magára, íme néhány, ha nem is teljesen friss, de mindenképp aktuális, ráadásul rendkívül érdekes információ a fascia-elméletben jártas kollégák számára.
2. oldal / 4