 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Egy, a közelmúltban a Journal of Bodywork and Movement Therapies-ben publikált amerikai kutatás azt vizsgálta, hogy az SMR eszközök használata hogyan hat a thoracolumbalis fascia-ra, azaz arra a kötőszövetes területre, amely a derekunk tájékán található, és amelynek feszessége oly gyakran okoz krónikus derékfájdalmat.
Állás közben a test gravitációs vonal (azaz a súlyvonalunk) elé eső része nehezebb és jobban „kiáll”, mint a vonal mögé eső rész. Ha csupán a fejet vizsgáljuk, a gravitációs vonal a legfelső nyakcsigolya – atlasz – és a nyakszirtcsont ízesülésének pontján halad át. Ahogy a képen is látható, az ízület előtt található rész (az arcunk) jóval nehezebb, mint fejünk hátulsó része. Ha tehát el akarjuk kerülni, hogy ülés, állás vagy mozgás közben a gravitáció hatására előre essünk, a test hátulsó részének izmaiban (azaz a hátulsó felszíni myofasciális vonalban) folyamatos feszültségnek, tónusnak kell lennie. Ez a tónus tartja meg a testet a gravitációval szemben az ébrenlét 16 órájában. A hátulsó felszíni vonalban épp ezért dominálnak az ún. lassú, de kitartó (azaz tónusos) izomrostok.
Észrevettétek-e, hogy a kar és a láb felépítése rendkívüli módon hasonlít egymásra? Mindkettő gömb ízülettel kapcsolódik a testhez. Mind a comb, mind a felkar egyetlen csontból áll, a lábszár és az alkar pedig kettőből. A kéz és a lábfej felépítése is rendkívül hasonló. Mégis hatalmas különbség van az alsó és a felső végtag között. Míg a vállövet és a kart mobilitásra tervezték, a medencét és a lábat elsősorban a test stabilitásának biztosítására. Ez az oka annak, hogy a vállízület körül lévő szalagrendszer jóval lazább, mint a medencéé.
Feövenyessy Krisztina
a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője
Egy, a Musculoskeletal Science & Practice-ben publikált dán kutatás eredményei szerint a testtartás javítása és az ergonomikus munkavégzés a nyak és a vállöv izmainak erősítésével kombinálva jelentősen csökkentheti a tenziós jellegű fejfájások gyakoriságát, hosszát és intenzitását is.
Köztudott, hogy a nyújtás fő célja a hajlékonyság megteremtése és megtartása, az ízületek mozgástartományának növelése, az izomkontroll javítása, illetve a mozgásszegény életmódból és/vagy az idősödésből fakadó immobilizáció káros hatásainak kivédése. Gondolná-e ugyanakkor, hogy a stretching kiadós (ugyanakkor kímélő) kardio-edzésként is funkcionálhat?
34. oldal / 34