 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A fizioterápia fejlődésének köszönhetően napról-napra színesebb a mozgásszervi betegségek gyógyítását megcélzó kezelések palettája, azaz egyre több módszer áll rendelkezésünkre, amelyek segítségével csökkenteni tudjuk a páciens panaszait. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a fejlődés „sötét” oldala mellett sem. Az újabb és újabb terápiák sokszor látványos ("csodás") azonnali hatásai miatt egyre sűrűbben szorulnak háttérbe olyan kevésbé látványos, lassabban kibontakozó kezelések, amelyeknek hiányában kérdéses, hogy elérhető-e valódi és tartós eredmény. Vajon elegendőek-e önmagukban a különféle népszerű terápiák, és vajon mi a különbség oki és tüneti kezelés közt?
A Funkcionális fascia tréning képzésen gyakran esik szó arról, hogy az SMR (self-myofascial release, azaz leegyszerűsítve az önmasszázs) eszközök nem csak a mozgásszervek (különösen a kötőszöveti elemek) egészségének megőrzésében, de a bőr öregedése ellen vívott küzdelemben is hatékony segítséget nyújthatnak. Ezen a ponton általában felmerül a kérdés (különösen a hölgy hallgatók részéről), vajon érvényes-e mindez az arcbőrre is, s ha igen, hogyan, milyen SMR eszközzel kezelhetjük arcunkat. Nos, én az arcmasszírozó roller rendszeres használatára szavazok, amelynek hatása gyakorlatilag megegyezik az SMR hengerével, de jóval finomabb, szelídebb eszköz, tehát az érzékeny arcbőrön is használható. Mindezek fényében nem meglepő, hogy roppant mód megörültem, amikor a minap rábukkantam az alábbi kutatásra, amely kifejezetten e témakört járja körül, és szolgáltat tudományos bizonyítékot az arcmasszírozó roller pozitív hatásaival kapcsolatban. Nézzük meg először a kutatást, majd - szokás szerint - következzék némi Mari-nénis magyarázat:)
A terapeuta szempontjából köztudottan a masszázs az egyik leginkább energiaigényes kezelés, ám eddig nem ismertünk pontos adatokat azzal kapcsolatban, milyen mértékben veszi igénybe a szervezetét. Egy, az International Journal of Occupational Medicine and Environmental Health c. szakmai folyóiratban megjelent, lengyel tudósok által publikált kutatásban 13 fiatal masszőrt vizsgáltak munka közben. Nem csupán a teljes kezelés, de az egyes technikák energiaigényét is felmérték.
„Core-tréning”, core-fejlesztés”, „core-erősítés”, hogy csupán néhányat említsek a napjainkban oly divatos edzésfajták, csoportos órák közül. S, hogy mi a gondom a core edzések többségével? Leginkább az, hogy még csak véletlenül sem érintik az ún. core izmokat, ehelyett a felületes és mélyizmok közti izomegyensúly-megbomlást erősítik tovább „Előre a kockahasért!” felkiáltással.
A fasciális szövetekre (ízületi tokok, szalagok, inak stb.) hagyományosan a mozgásrendszer passzív részeként tekintünk. Egy friss kutatásból ugyanakkor az derül ki, hogy a fascia képes aktív kontrakcióra (összehúzódásra), tehát jelentős szerepet játszhat a mozgás szervrendszerének aktív működésében is. Mindez megkérdőjelezi azt az általános nézetet, hogy a mozgásrendszer aktív (izmok) és passzív (csontok és fascia) elemei közt éles határvonalat húzhatunk.
26. oldal / 36