 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A flossing relatíve fiatal, alig 6 éves fizioterápiás eljárás, így a tengernyi pozitív empirikus ismeret mellett egyelőre kevés tudományos bizonyíték támasztja alá a terápia hatékonyságát. Örömmel osztok tehát meg egy újabb, a flossing kezelés eredményességét bizonyító kutatási eredményt.
Legutóbbi írásomban (Erősítés vagy szenzomotoros tréning? Melyik hatékonyabb a krónikus derékfájdalom ellen?) a mélyizmok (az ún. core) és a felületes izmok közti összhang megbomlásáról, és ennek következményeiről beszéltem. Néhány mondatban összefoglalva a cikk lényegét: ha a felületes myofasciális tevékenység hangsúlyossá válik, törvényszerűen elvész a motoros (mélyizom) kontroll. Miután ez a kontroll biztosítja a belső támogatást gerincünk, sőt, teljes testünk számára, hiánya felborítja a test strukturális és funkcionális egyensúlyát, azaz tönkreteszi bio-tenzegritás modellünket. Túlterhelődnek az egyes ízületek, beindulnak a degeneratív folyamatok, sérül a gerinc funkciója, s a test idő előtt megöregszik. A megfelelő mozgáskontroll (ezáltal fizikai és mentális egészségünk) kulcsa tehát a kiegyensúlyozott mély és felszíni myofasciális aktivitás, nem pedig a túlerősített felületes izmok. Ez az oka annak, hogy a modern fizioterápia - felülírva a derékpanaszok kezelésének hagyományos protokollját - a törzs izmainak erősítése helyett a megfelelő motoros kontroll megteremtésére helyezi a hangsúlyt. Nézzük meg, hogyan járul hozzá mindehhez a helyes légzés!
Bár egészségügyi és sportkörökben általánosan elterjedt, már-már közhelyszámba menő nézet, hogy krónikus derékfájdalom esetén erősítő edzésre/tornára van szükség, nem árt tudni, hogy a legújabb kutatások szerint semmiféle tudományos bizonyíték nem támasztja alá a nézetet, hogy a törzs izmainak ereje összefüggésben van a derékfájdalommal.¹ Számos kutatás bizonyítja ugyanakkor, milyen erős a korreláció a derékfájdalom, és a neuromuszkuláris (ideg-izom) kontroll csökkenése közt². Felmerül tehát a kérdés, hogy krónikus derékfájdalommal küzdő páciensek esetében valóban hatékony-e az általánosan elterjedt kezelési protokoll, azaz a gerinc körüli „izomfűző” erősítése, különösen úgy, hogy mindezt nem előzi meg a motoros kontroll javítása.
Íme egy klasszikus "core erősítő" gyakorlat (plank), nem megfelelően kivitelezve. A helytelen mozgásmintával végrehajtott gyakorlat nem a gerinc körüli izomfűzőt erősíti, hanem a vállízületet (és magát a gerincet) terheli túl, méghozzá jelentősen.
Bár a civilizált ember szinte minden eszközt bevet, hogy minél kevesebbet kelljen mozognia, igencsak rosszul teszi. A testmozgás hiánya ugyanis törvényszerűen vezet krónikus mozgásszervi betegségek kialakulásához, sőt, bármilyen furcsán is hangzik, a különféle sérülések gyógyulásának egyik legfőbb akadályát is jelenti. A test és a szövetek (csontok, izmok, inak, szalagok stb.) ugyanis nem a pihentetés, hanem a kontrollált, adekvát fizikai terhelés hatására regenerálódnak.
Egy néhány héttel ezelőtt íródott bejegyzésben azt boncolgattam, hogy az ízületek mozgásterjedelmének csökkenéséhez (azaz a mozgások beszűküléséhez) nem csupán izomrövidülések, hanem más tényezők – köztük a fascia rugalmatlanná válása – is jelentősen hozzájárulnak, így az izomnyújtás önmagában nem elegendő a fiziológiás mozgásterjedelem visszanyeréséhez. Nos, a Journal of Anatomy-ban megjelent egy újabb izgalmas kutatás, amely még tovább árnyalja a képet. Német és olasz tudósok (köztük a fascia tréning képzésen oly sokat emlegetett Carla Stecco) azt vizsgálták, van-e összefüggés az életkor, a fascia vastagsága és a flexibilitás, azaz a test rugalmassága közt. Mondanom sem kell, természetesen van, méghozzá igen jelentős😊
26. oldal / 35