 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A képzéseken gyakran szoktam a mozgásokkal/mozgásmintákkal, illetve azok korrekciójával kapcsolatban példaként említeni azt a jelenséget, amikor lelépve a járdáról tapasztaljuk, hogy a szegély bizony magasabb, mint amire számítottunk. Ilyenkor igyekszünk adaptálódni, azaz kiigazítani a mozgást. Minél rugalmasabb a testünk és minél hatékonyabban működik a neuromuszkuláris rendszer, annál sikeresebb az utólagos korrekció. Jó esetben kecsesen adaptálódunk, rosszabb esetben elvágódunk, mint egy krumplis zsák. A kiigazítás eredménye nagy mértékben múlik a komparátor rendszer működésének hatékonyságán. De mi is az a komparátor rendszer?
Bár gyakran elhangzik az orvosi rendelőben, hogy „Mari néni, tessék mozogni!”, általában hiányzik a logikus és a latin nyelv ismerete nélkül is emészthető magyarázat. Márpedig ember nincs, aki elhinné, hogy a mozgásszervi fájdalmaira nem a pihentetés, hanem a mozgás jelenti a megoldást, ha nem látja át kristálytisztán, hogyan és miért segít a panaszain. Íme a magyarázat, és nem csak a legtöbb mozgásszervi fájdalom okára, de arra is, miért a mozgás az egyetlen hatékony fegyver.
Ha valaha jártál már jógaórán, jó eséllyel ismered a Jacobson-féle progresszív izomlazítást (vagy annak valamilyen változatát), még akkor is, ha nem tudsz róla😊. Amikor ugyanis az óra végén savászanában, azaz hanyatt fekvésben relaxálsz, miközben az oktató arra kér, szép sorjában feszítsd meg, majd lazítsd el az izmaidat, Edmund Jacobson chicagói neurofiziológus progresszív izomrelaxációs módszerét alkalmazod Magadon. Ez az egyszerű, ám nagyszerű technika azon az elven alapul, hogy ha aktiváljuk, azaz akaratlagosan megfeszítjük a vázizmainkat, majd néhány másodperc után elengedjük a feszítést, az izmok tónusa reflexesen csökken az alap- (tehát a kiindulási) tónusukhoz képest. Kérdés persze, hogy ez miért jó nekünk😊.
Amikor 2 hónappal ezelőtt egy 6 hetes teljes immobilizációt követően lekerült a lábamról a rögzítőcsizma, a szó szoros értelmében sokkot kaptam. Ahogy ráálltam a lábamra, olyan sarokfájdalom jelentkezett, hogy azt hittem, ott helyben elájulok. Teltek-múltak a napok, de a kín csak nem múlt el. Sokszor láttam már ehhez hasonló fájdalmat a sarkantyús pácienseimnél, így kétségbeesetten nézegettem az MRI-met, de nem láttam rajta semmilyen elváltozást. WTF???? Aztán egyszer csak bekattant! A sarokpárna! A pihentetéstől atrofizált, azaz elsorvadt a bio-talpbetétem!
Mikor van szükség műtétre és mikor hatékonyabb a konzervatív kezelés? Meddig kell mereven rögzíteni a sérült alsó végtagot és mikortól célszerű engedni a mozgást? Hogyan építsük fel a rehabilitációs tervet? Izgalmas, sokakat érintő kérdések, és bizony nem könnyű eligazodni az egymásnak ellentmondó információk és félinformációk tömkelegében. Egy szisztematikus áttekintő közlemény (21) alapján nézzük, mit mutatnak a kutatások, mi számít modern szemléletű rehabilitációnak Achilles-ín szakadás esetén!
3. oldal / 35
Bejelentkezés vagy Regisztráció