 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Amikor 2 hónappal ezelőtt egy 6 hetes teljes immobilizációt követően lekerült a lábamról a rögzítőcsizma, a szó szoros értelmében sokkot kaptam. Ahogy ráálltam a lábamra, olyan sarokfájdalom jelentkezett, hogy azt hittem, ott helyben elájulok. Teltek-múltak a napok, de a kín csak nem múlt el. Sokszor láttam már ehhez hasonló fájdalmat a sarkantyús pácienseimnél, így kétségbeesetten nézegettem az MRI-met, de nem láttam rajta semmilyen elváltozást. WTF???? Aztán egyszer csak bekattant! A sarokpárna! A pihentetéstől atrofizált, azaz elsorvadt a bio-talpbetétem!
Mikor van szükség műtétre és mikor hatékonyabb a konzervatív kezelés? Meddig kell mereven rögzíteni a sérült alsó végtagot és mikortól célszerű engedni a mozgást? Hogyan építsük fel a rehabilitációs tervet? Izgalmas, sokakat érintő kérdések, és bizony nem könnyű eligazodni az egymásnak ellentmondó információk és félinformációk tömkelegében. Egy szisztematikus áttekintő közlemény (21) alapján nézzük, mit mutatnak a kutatások, mi számít modern szemléletű rehabilitációnak Achilles-ín szakadás esetén!
Szakemberként a legizgalmasabb tanulási folyamat az, amikor magadon dolgozol. Ilyenkor ugyanis egyszerre működsz terapeutaként, szívvel és lélekkel, illetve páciensként, azonnal érezve a tevékenységed áldásos (esetleg kevésbé áldásos) hatásait. Nos, ezúttal egy újabb „sajátélményt” (és persze a mögöttes magyarázatokat) szeretnék megosztani Veletek, méghozzá a mozgásminta „elromlásával” és annak korrekciójával kapcsolatban.
Időnként körbejár a FB-on egy-egy videó olyan idős emberekről, akik a kemény edzéseknek köszönhetően látványosan remek formában vannak. Milliók nézik szájtátva a videókat és özönlenek a jó esetben csodálkozó/lelkendező, rosszabb esetben lenéző/fitymáló (vajon információhiányból vagy rosszindulatból fakad? Még nem sikerült megfejtenem) kommentek.
Bizonyos testi jellemzőkre (pl. lúdtalp, fokozott vagy kiegyenesedett lordózis, lábhosszkülönbség stb.) amelyeket korábban strukturális deformitásnak tartottunk, ma már egyre inkább fiziológiás, azaz természetes egyéni anatómiai variációként hivatkozunk. A kettő közti különbség azonban nem is annyira a szóhasználat, mint inkább a mögöttes szemléletmód.
3. oldal / 35
Bejelentkezés vagy Regisztráció