 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A sportrehabilitációs trénerek szakmai csoportjában gyakran gondolkodunk közösen egy-egy eseten. Múlt héten egy kolléga feltett egy pácienssel kapcsolatos kérdést, amely leegyszerűsítve így hangzik: adott egy úriember, akinek a térde többszörösen sérült (törések, részleges szakadások). Több mint egy éve jár rehabilitációra, tehát a szövetek állapota alapvetően már rendeződött, de megmaradt a torzult járásminta, biceg a páciens, és sehogy sem sikerül javítani a járásán. Mit lehet tenni? Arra gondoltam, hogy talán érdekes lehet, ha ezen a konkrét példán keresztül bemutatom azt a folyamatot - legalábbis az alapjait - ahogy gondolkodom amikor megtervezek egy rehabilitációt. Nézzük tehát, hogy:
- mi az a négy alapelv, amit a rehabilitáció során mindig szem előtt tartok
- e négy alapelv hogyan vezeti a kezem a rehabilitációs terv elkészítése során
Röviden: nem, pontosabban nem feltétlenül. Hosszabban: lásd alább.
Milyen kérdésekre kapsz választ?
- Mit takar az a sokat emlegetett neuromuszkuláris kontroll?
- Mi is valójában az 'erő'? Miért csak potenciálisan erősödik az izom az izomerősítéstől? Egyáltalán, lehet-e erősíteni egy izmot?
- Javítja-e az izomerősítés a funkcionális mozgások hatékonyságát?
- Mit jelent az,hogy nincs direkt transzfer az egyes mozgások között?
- Mit takar az a sokat emlegetett mondat, hogy az idegrendszer mozgásokban gondolkodik, nem egyes izmokban?
- Miért emlegetem gyakran azt,hogy az agy számára értelmezhetővé kell tenni az erősítéssel (nyújtással stb.) elért eredményeket?
Kezdjük az alapoktól😊!
A legtöbben (legalábbis a mozgásszervi problémákkal foglalkozó szakemberek) bizonyosak vagyunk abban, hogy tudjuk, mi az a helyes testtartás és hogyan kell testtartást javítani. Itt erősítünk egy kicsit, ott nyújtunk egy pöttyet, adunk egy-két instrukciót a páciensnek/vendégnek, és máris megoldottuk a problémát. Nos, ha ez így lenne, csupa daliás, rugalmas léptű, fiatal vagy fiatalos ember róná az utcákat, és nekünk, mozgásterapeutáknak az égvilágon semmi munkánk nem lenne. Valami nem stimmel ezzel az elmélettel. De hol a bibi? Nos, az alábbi 34 perces videóban ezt a kérdést járom körbe a szokásos alapossággal.
Röviden összefoglalva a cikk (pontosabban az idézett kutatás (1)) az alábbiakról szól:
- A kutatások alapján az egészségügyi szakemberek jó részének téves elképzelései vannak a gerinc terhelhetőségével és mozgásainak biztonságosságával kapcsolatban
- az orvosok körében nagyságrendekkel gyakoribbak a tévhitek, mint a gyógytornászok körében, 10-ből 9 orvos hiszi azt, hogy a derékfájós páciens számára az előrehajlás kifejezetten káros
- mindez oda vezet, hogy a szakemberek gyakran adnak a gyógyulást/állapotjavulást hátráltató tanácsokat a derékfájós páciensnek
- rendkívül fontos, hogy a különféle szakmai alap- és továbbképzések kövessék a tudomány fejlődését és a derékfájdalommal kapcsolatos mindenkori aktuális tudományos bizonyítékokon alapuljanak
Eyal Lederman professzor vezette be a life gym fogalmát a rehabilitáció világába, szemben az általa Frankenstein-típusú rehabilitációnak nevezett rendkívül népszerű metódussal. Nézzük, vajon mit is takar a két fogalom:
8. oldal / 36