 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Az izomegyensúly megbomlások kapcsán általában mindenki számára egyértelmű és érthető, hogy az izom, amit a fiziológiásnál kevésbé terhelünk, gyengülni fog. Ugyanakkor sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon miért veszít az erejéből az az izom is, amelyik túldolgozik, hisz a sok munkától pont, hogy erősödnie kellene. Gondoltam, egy hétfő délutáni rövid szösszenetben megválaszolom a kérdést.
Gyakori jelenség (különösen a XXI. századi inaktív, ülő életmód mellett), hogy a testünkben itt-ott (pontosabban mindenhol, de ez már egy másik kérdés😊) megbomlik az izomegyensúly (pontosabban myofasciális egyensúly). Az egyik legismertebb izomegyensúly megbomlás az ún. felső kereszt szindróma, így ezen a példán keresztül mutatom be a jelenséget.
felső keresztezett szindróma
Ha megkérdezel valakit – legyen akár szakember, akár az utca embere – mi is az az ideális testtartás, általában azt a választ kapod, hogy „hátra húzott váll, behúzott áll, has és fenék”, s a szakemberek még azzal is kiegészítik fentieket, hogy „a test kiegyensúlyozása egy képzeletbeli egyenes vonal (súlyvonal) mentén”. Nagy kérdés azonban, hogy vajon valóban ez-e a helyes testtartás. Nos, a modern szakmai szemlélet szerint pont, hogy nem😊.
De akár feltehetném a kérdést úgy is, hogy miért nem múlik el a teniszkönyök a lágylézertől, a térdízületi porckopás a porcépítő szerektől vagy a porckorongsérv a műtéttől. A séma ugyanis mindhárom esetben ugyanaz. Miután azonban a térdízületi porckopást már részletesen kitárgyaltam e videóban, a gerincproblémákat pedig a „Gerinctitkok” c. könyvemben, ezúttal a sarkantyú példáján mutatom be a jelenséget, amit már szinte minden létező oldalról körbejártam: csodaterápia ide vagy oda, életmód eredetű betegségek esetében csakis az életmód megváltoztatása vezethet tartós pozitív eredményre.
Ezúttal egy saját történettel kezdem. Közel 20 évvel ezelőtt még irodai munkát végeztem (akkoriban sajtószóvivő voltam), és az ülőmunkával együtt járó kínzó nyakfájdalmammal felkerestem egy igen jónevű gyógytornászt, aki hétről-hétre változatos gyakorlatsorokkal gyötört. A kezelések után néhány napig szinte tünetmentes voltam, ám a fájdalom újra és újra visszatért. Több hónapnyi közös munka után a leghalványabb fogalmam sem volt arról, vajon miért is fáj a nyakam, és mit kellene tennem a heti egy gyógytorna mellett azért, hogy ne szenvedjek tovább. Ha kérdeztem – és bizony gondolkodó ember lévén folyamatosan kérdeztem – rövid és kelletlen válaszokat kaptam. Néhány hónap után abbahagytam a tornát, mert úgy éreztem, nem vezet sehová. Ezután évekig abban a hitben éltem, hogy a gyógytorna hülyeség. Ma már tudom, hogy aminek részese voltam, nem volt igazi gyógytorna – legalábbis az én mércém szerint – még akkor sem, ha az egyik legnevesebb szakemberhez jártam. A gyógytorna célja ugyanis a gyógyítás, s ez csakis a tudás átadása révén valósulhat meg, nem pedig az, hogy egy életre (de legalábbis minél hosszabb időre) magunkhoz kössük a pácienst.
Az utóbbi időben számos sportoló keresett fel bennünket (azaz referenciarendelőnket, a Feövenyessy Gerincközpontot és Sportrehabilitációs Központot) hónapok, esetenként évek óta fennálló különös, vándorló fájdalomra panaszkodva. Szinte mindannyian hasonlóképp írták körül a problémát: ha az egyik testtájon megjelenő, többnyire terhelésre jelentkező, a lágyrészeket (azaz az izmokat és a kötőszöveti elemeket érintő) fájdalmat különféle kezelések – fájdalomcsillapító és izomlazító gyógyszerek, triggerpont kezelés, manuális fascia lazító technikák, lézer, krioterápia és/vagy lökéshullám kezelés stb. – segítségével nagy nehezen sikerült legyőzni, néhány napon/héten belül megjelent egy másik testtájon. Miután számos neves szakembert kerestek már fel előttünk, kétség nem férhet ahhoz, hogy jó kezekben voltak. A probléma mégsem oldódott meg. Vajon mi állhat a furcsa panaszok hátterében? Miért nem bizonyultak hatékonynak a kezelések, és hogyan lehet érdemi segítséget nyújtani?
19. oldal / 33