 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Bár egészségügyi és sportkörökben általánosan elterjedt, már-már közhelyszámba menő nézet, hogy krónikus derékfájdalom esetén erősítő edzésre/tornára van szükség, nem árt tudni, hogy a legújabb kutatások szerint semmiféle tudományos bizonyíték nem támasztja alá a nézetet, hogy a törzs izmainak ereje összefüggésben van a derékfájdalommal.¹ Számos kutatás bizonyítja ugyanakkor, milyen erős a korreláció a derékfájdalom, és a neuromuszkuláris (ideg-izom) kontroll csökkenése közt². Felmerül tehát a kérdés, hogy krónikus derékfájdalommal küzdő páciensek esetében valóban hatékony-e az általánosan elterjedt kezelési protokoll, azaz a gerinc körüli „izomfűző” erősítése, különösen úgy, hogy mindezt nem előzi meg a motoros kontroll javítása.
Íme egy klasszikus "core erősítő" gyakorlat (plank), nem megfelelően kivitelezve. A helytelen mozgásmintával végrehajtott gyakorlat nem a gerinc körüli izomfűzőt erősíti, hanem a vállízületet (és magát a gerincet) terheli túl, méghozzá jelentősen.
Bár a civilizált ember szinte minden eszközt bevet, hogy minél kevesebbet kelljen mozognia, igencsak rosszul teszi. A testmozgás hiánya ugyanis törvényszerűen vezet krónikus mozgásszervi betegségek kialakulásához, sőt, bármilyen furcsán is hangzik, a különféle sérülések gyógyulásának egyik legfőbb akadályát is jelenti. A test és a szövetek (csontok, izmok, inak, szalagok stb.) ugyanis nem a pihentetés, hanem a kontrollált, adekvát fizikai terhelés hatására regenerálódnak.
Gyakran hangoztatom, hogy sérülés/betegség esetén - ha a modern fizioterápiás alapelveket követjük - a rehabilitációt a lehető leghamarabb meg kell kezdenünk, az immobilizáció ugyanis súlyos következményekkel jár. Nos, igen érdekes kutatásra bukkantam, amely ékesen bizonyítja, hogy még a rövid ideig tartó inaktivitás is drámai mértékű izomerő (és izomtömeg) csökkenéshez vezet.
A hagyományos megközelítés szerint az ízületi mozgásterjedelem csökkenését az izomrövidülések okozzák, így a mozgékonyság megőrzésének vagy javításának legfőbb, sőt, sokak szerint egyetlen hatékony eszköze az izomnyújtás, azaz a stretching. Nos, az utóbbi évek kutatási eredményei bizony igencsak ellentmondanak ennek a népszerű és igen elterjedt elméletnek.
Az egyes mozgások (állás, ülés, járás, futás, biciklizés stb.) elsajátítása során agyunk és izmaink közt folyamatos kétirányú kommunikáció zajlik. Szerencsére ezt a csatornát nem kell minden esetben használnunk, amikor mozgásokat végzünk (képzeljük el, milyen fárasztó lenne, ha viszkető orrunk megvakarásának mozdulatán gondolkoznunk kellene). Képesek vagyunk ugyanis arra, hogy a különféle gyakran használt mozgásmintákat eltároljuk, és automatikusan, a mozgás tudatosodása (azaz gondolkozás) nélkül hajtsuk végre. Paul Chek, a Chek Institute megalapítója szerint miután a mozgásminták nem az agyban, hanem a gerincagyban (gerincvelő) tárolódnak, máris érthetővé válik a jelenség, hogy (állítólag) szegény lefejezett csirke egy rövid ideig még vígan szaladgál a kertben¹.
Gyengébb idegzetű olvasóim kedvéért eltekintek a lefejezett csirkét ábrázoló kép közzétételétől
19. oldal / 22