 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Január elején, a nagy életmódváltó fogadalmak időszakában aktuális a kérdés, hogyan tudjuk elősegíteni, hogy az edzőtermi vendég egyszeri elhatározásából életre szóló elköteleződés legyen a sport mellett. No és persze az egészségügyi végzettségű hallgatók is rendszeresen kérdezik, hogyan lehet rávenni a pácienst a hosszútávú gyógytornára/mozgásterápiára. Nos, bár jelentős különbségek vannak a terápiás és a rekreációs célú fizikai aktivitással kapcsolatos motivációs mintázatok közt, azok az okok, amelyek oda vezetnek, hogy a páciens vagy vendég néhány alkalom után eltűnik az edzőteremből vagy a rendelőből, mint szürke szamár a ködben, igencsak hasonlóak. Ha tisztában vagyunk az okokkal, jóval hatékonyabban tudunk védekezni a következmények (értsd a páciens lemorzsolódása) ellen, úgyhogy a szakirodalom áttanulmányozása és a saját tapasztalataim alapján összegyűjtöttem a leggyakoribb okokat és megspékeltem ezeket néhány személyes jótanáccsal.
Szürke szamár a ködben, Forrás: https://napkepe.blogstar.hu/2017/10/21/a-nap-kepe-szurke-szamar/43891/
A vázizom hihetetlenül okos szövet. Ha megsérül, képes a teljes regenerálódásra, ráadásul folyamatosan alkalmazkodik a fizikai igénybevételhez is, azaz a megfelelő terhelés hatására képes növelni a méretét és tömegét (hipertrófia). Mindkét folyamatban kulcsszerepet játszanak az ún. szatellit sejtek, azaz az izom speciális őssejtjei. A regenerálódás során az izomspecifikus őssejtek a különféle sérüléseket (beleértve az edzéssel okozott mikrosérüléseket is) követően aktiválódnak, majd osztódni kezdenek (proliferáció), ezt követően összekapcsolódnak egymással és a sérült izomrosttal (fuzionálás), végül az izomrost építőeleméhez, a miofibrillumhoz hasonulnak (differenciálódás) és létrejön az új, egészséges izomrost (a pontos folyamatot ebben a cikkben részletesen leírtam, úgyhogy ezúttal nem vesézem ki. Kövesd a blogomat, és mindig mindenről tudni fogsz😊). Az utóbbi évtizedek kutatásai alapján a szatellit sejtek környezete igen erőteljesen befolyásolja ezt a folyamatot. A megfelelő környezet támogatja az új izomrostok képződését, míg a körülmények negatív változása késleltetheti vagy akár akadályozhatja is azt (1). De vajon mi számít megfelelő, támogató környezetnek, és milyen hatások hátráltathatják a gyógyulást és az izomerősödést?
A szakmai csoportunkban sokszor kerül szóba a lúdtalptorna és gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen talpgyakorlatokat végezzünk és milyen gyakorisággal. Nos, a legjobb tanács, amit adhatok, a következő:
Az optimális megoldás szinte mindig egyszerű, olcsó, természetes, és már-már kiveri a szemünket, bár ezt sajnos kevesen hiszik el az agyonreklámozott csodaszerek/csodamódszerek világában😊. Az ideális lúdtalptorna tehát a természetes, egyenetlen talajon való mindennapos mezítlábas sétálás/tornázás stb.
Bizonyára sokan emlékeztek még arra, hogy a szakemberek hosszú évtizedeken át javasolták a csecsemő hasra fektetését annak érdekében, hogy kisebb eséllyel nyelje vissza a kibukott tejet. Majd egy 2005-ben megjelent, több mint 60 évnyi kutatást felölelő tanulmányból kiderült, hogy a hasra fektetés szignifikánsan növeli a hirtelen csecsemőhalál esélyét (1). Puff neki!
A váll leggyakrabban sérülő struktúrája egyértelműen a rotátorköpeny (RK). A vállpanaszok 85%-a e négy izom (m. supraspinatus, m. infraspinatus, m. subscapularis, m. teres minor), vagy ezek ínjának valamelyikét érinti (1). Rendkívül fontos tehát, hogy ahelyett, hogy vakon elfogadnánk a dogmákat (jelen esetben pl. rotátorköpeny=vállstabilizáló izomcsoport), mélyebben is megértsük a RK szerepét a váll mozgásaiban, illetve annak dinamikus stabilizálásában, a kép ugyanis - mint mindig - jóval árnyaltabb!
7. oldal / 21