Menu
Cart



Feövenyessy Krisztina

A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

Remek hír, hogy egyre népszerűbbé válik a sport/mozgás/mozgásterápia funkcionális megközelítése, amely arra a nézetre épül, hogy ha az edzőterem a mindennapokban való helytállásra akarja felkészíteni az egyént – mert, hogy az edzőteremnek valójában ez (lenne) a szerepe, nem pedig az, hogy formás popsit gyártsunk – akkor nem érdemes mesterséges, természetellenes, a mindennapokban soha elő nem forduló mozgásokat végeztetni. Ehelyett a való élet valódi kihívásait kell okosan és fantáziadúsan adaptálnunk az edzőtermi körülményekre.



A képzéseken gyakran szoktam a mozgásokkal/mozgásmintákkal, illetve azok korrekciójával kapcsolatban példaként említeni azt a jelenséget, amikor lelépve a járdáról tapasztaljuk, hogy a szegély bizony magasabb, mint amire számítottunk. Ilyenkor igyekszünk adaptálódni, azaz kiigazítani a mozgást. Minél rugalmasabb a testünk és minél hatékonyabban működik a neuromuszkuláris rendszer, annál sikeresebb az utólagos korrekció. Jó esetben kecsesen adaptálódunk, rosszabb esetben elvágódunk, mint egy krumplis zsák. A kiigazítás eredménye nagy mértékben múlik a komparátor rendszer működésének hatékonyságán. De mi is az a komparátor rendszer?



Bár gyakran elhangzik az orvosi rendelőben, hogy „Mari néni, tessék mozogni!”, általában hiányzik a logikus és a latin nyelv ismerete nélkül is emészthető magyarázat. Márpedig ember nincs, aki elhinné, hogy a mozgásszervi fájdalmaira nem a pihentetés, hanem a mozgás jelenti a megoldást, ha nem látja át kristálytisztán, hogyan és miért segít a panaszain. Íme a magyarázat, és nem csak a legtöbb mozgásszervi fájdalom okára, de arra is, miért a mozgás az egyetlen hatékony fegyver.



Amikor 2 hónappal ezelőtt egy 6 hetes teljes immobilizációt követően lekerült a lábamról a rögzítőcsizma, a szó szoros értelmében sokkot kaptam. Ahogy ráálltam a lábamra, olyan sarokfájdalom jelentkezett, hogy azt hittem, ott helyben elájulok. Teltek-múltak a napok, de a kín csak nem múlt el. Sokszor láttam már ehhez hasonló fájdalmat a sarkantyús pácienseimnél, így kétségbeesetten nézegettem az MRI-met, de nem láttam rajta semmilyen elváltozást. WTF???? Aztán egyszer csak bekattant! A sarokpárna! A pihentetéstől atrofizált, azaz elsorvadt a bio-talpbetétem!

Mikor van szükség műtétre és mikor hatékonyabb a konzervatív kezelés? Meddig kell mereven rögzíteni a sérült alsó végtagot és mikortól célszerű engedni a mozgást? Hogyan építsük fel a rehabilitációs tervet? Izgalmas, sokakat érintő kérdések, és bizony nem könnyű eligazodni az egymásnak ellentmondó információk és félinformációk tömkelegében. Egy szisztematikus áttekintő közlemény (21) alapján nézzük, mit mutatnak a kutatások, mi számít modern szemléletű rehabilitációnak Achilles-ín szakadás esetén!



Bejelentkezés vagy Regisztráció

 

 

Weboldalunk az oldal működése és a felhasználói élmény javítása érdekében sütiket használ (cookie), ahogy minden korszerű weboldal. Itt engedélyezheti vagy letilthatja a sütik használatát. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a sütik tiltásával bizonyos funkciók nem vagy nem megfelelően fognak működni!