Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Az izomegyensúly megbomlások kapcsán általában mindenki számára egyértelmű és érthető, hogy az izom, amit a fiziológiásnál kevésbé terhelünk, gyengülni fog. Ugyanakkor sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon miért veszít az erejéből az az izom is, amelyik túldolgozik, hisz a sok munkától pont, hogy erősödnie kellene. Gondoltam, egy hétfő délutáni rövid szösszenetben megválaszolom a kérdést.
Gyakori jelenség (különösen a XXI. századi inaktív, ülő életmód mellett), hogy a testünkben itt-ott (pontosabban mindenhol, de ez már egy másik kérdés😊) megbomlik az izomegyensúly (pontosabban myofasciális egyensúly). Az egyik legismertebb izomegyensúly megbomlás az ún. felső kereszt szindróma, így ezen a példán keresztül mutatom be a jelenséget.
felső keresztezett szindróma
Ha megkérdezel valakit – legyen akár szakember, akár az utca embere – mi is az az ideális testtartás, általában azt a választ kapod, hogy „hátra húzott váll, behúzott áll, has és fenék”, s a szakemberek még azzal is kiegészítik fentieket, hogy „a test kiegyensúlyozása egy képzeletbeli egyenes vonal (súlyvonal) mentén”. Nagy kérdés azonban, hogy vajon valóban ez-e a helyes testtartás. Nos, a modern szakmai szemlélet szerint pont, hogy nem😊.
Ezúttal egy saját történettel kezdem. Közel 20 évvel ezelőtt még irodai munkát végeztem (akkoriban sajtószóvivő voltam), és az ülőmunkával együtt járó kínzó nyakfájdalmammal felkerestem egy igen jónevű gyógytornászt, aki hétről-hétre változatos gyakorlatsorokkal gyötört. A kezelések után néhány napig szinte tünetmentes voltam, ám a fájdalom újra és újra visszatért. Több hónapnyi közös munka után a leghalványabb fogalmam sem volt arról, vajon miért is fáj a nyakam, és mit kellene tennem a heti egy gyógytorna mellett azért, hogy ne szenvedjek tovább. Ha kérdeztem – és bizony gondolkodó ember lévén folyamatosan kérdeztem – rövid és kelletlen válaszokat kaptam. Néhány hónap után abbahagytam a tornát, mert úgy éreztem, nem vezet sehová. Ezután évekig abban a hitben éltem, hogy a gyógytorna hülyeség. Ma már tudom, hogy aminek részese voltam, nem volt igazi gyógytorna – legalábbis az én mércém szerint – még akkor sem, ha az egyik legnevesebb szakemberhez jártam. A gyógytorna célja ugyanis a gyógyítás, s ez csakis a tudás átadása révén valósulhat meg, nem pedig az, hogy egy életre (de legalábbis minél hosszabb időre) magunkhoz kössük a pácienst.
Az utóbbi időben számos sportoló keresett fel bennünket (azaz referenciarendelőnket, a Feövenyessy Gerincközpontot és Sportrehabilitációs Központot) hónapok, esetenként évek óta fennálló különös, vándorló fájdalomra panaszkodva. Szinte mindannyian hasonlóképp írták körül a problémát: ha az egyik testtájon megjelenő, többnyire terhelésre jelentkező, a lágyrészeket (azaz az izmokat és a kötőszöveti elemeket érintő) fájdalmat különféle kezelések – fájdalomcsillapító és izomlazító gyógyszerek, triggerpont kezelés, manuális fascia lazító technikák, lézer, krioterápia és/vagy lökéshullám kezelés stb. – segítségével nagy nehezen sikerült legyőzni, néhány napon/héten belül megjelent egy másik testtájon. Miután számos neves szakembert kerestek már fel előttünk, kétség nem férhet ahhoz, hogy jó kezekben voltak. A probléma mégsem oldódott meg. Vajon mi állhat a furcsa panaszok hátterében? Miért nem bizonyultak hatékonynak a kezelések, és hogyan lehet érdemi segítséget nyújtani?
Egy mozgásterapeuta, vagy mozgásjavítással, mozgáskultúra fejlesztéssel foglalkozó szakember (gyógytornász, sportrehabilitációs tréner, alternatív mozgásterapeuta vagy sportedző stb.) számára kevés aktuálisabb kérdés van mostanában annál, hogy van-e értelme az online foglalkozásoknak. Sokan (páciensek és terapeuták egyaránt) eleve elutasítják a digitális kezeléseket, arra hivatkozva, hogy a gyógyítás messzemenőkig igényli a személyes jelenlétet. Biztos azonban, hogy megalapozott ez a vélemény? Valóban nincs lehetőségünk arra, hogy a jelenlegi körülmények közt hatékony segítséget adhassunk a rászorulóknak? Nézzük, mit mutatnak a kutatások!
16. oldal / 22