 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Röviden összefoglalva a cikk (pontosabban az idézett kutatás (1)) az alábbiakról szól:
- A kutatások alapján az egészségügyi szakemberek jó részének téves elképzelései vannak a gerinc terhelhetőségével és mozgásainak biztonságosságával kapcsolatban
- az orvosok körében nagyságrendekkel gyakoribbak a tévhitek, mint a gyógytornászok körében, 10-ből 9 orvos hiszi azt, hogy a derékfájós páciens számára az előrehajlás kifejezetten káros
- mindez oda vezet, hogy a szakemberek gyakran adnak a gyógyulást/állapotjavulást hátráltató tanácsokat a derékfájós páciensnek
- rendkívül fontos, hogy a különféle szakmai alap- és továbbképzések kövessék a tudomány fejlődését és a derékfájdalommal kapcsolatos mindenkori aktuális tudományos bizonyítékokon alapuljanak
Eyal Lederman professzor vezette be a life gym fogalmát a rehabilitáció világába, szemben az általa Frankenstein-típusú rehabilitációnak nevezett rendkívül népszerű metódussal. Nézzük, vajon mit is takar a két fogalom:
Azt hiszem, megvilágosodtam😊! Rájöttem, hogy gyakran ott csúszik el a kommunikáció, hogy többen félreértik, mi a különbség az „AKARATLAGOS” és a „REFLEXES” izomaktiválás (jelen esetben pl. az akaratlagos és a reflexes core stabilizálás, azaz a hasi és háti izmok aktiválása) között. Úgy gondolják, hogy a reflexes core stabilizálás kizárólag egy finom, könnyed mélyizomtónust, amolyan mozgásterápiás bohóckodást jelent, ami alkalmatlan arra, hogy nagy súlyokat mozgassunk. És ha a felületes, nagy izmokat is bekapcsoljuk az erőteljesebb stabilizálás (mondjuk egy súly megemelése) érdekében, az már akaratlagos izomaktiválásnak számít, amit meg kell tanítani a vendégnek/páciensnek. Nos, ez hatalmas félreértés! A reflexes és akaratlagos közti különbség baromira nem a bekapcsolt izmokban (mély vagy felületes) van, de még csak nem is a bekapcsolódás, azaz a stabilitás mértékében, hanem a stabilitás ADAPTIVITÁSÁBAN, azaz a helyzethez való alkalmazkodásában van.
Kevés embert próbálóbb dolog van annál, amikor felül kell bírálnunk olyan alapelveket, amelyekben évek, évtizedek óta rendületlenül hiszünk, és amelyek mentén gyógyítunk. Velem is számtalanszor előfordult már. Néhány régebbi írásommal ma már magam is vitába szállnék, hisz – köszönhetően a tudomány folyamatos fejlődésének – azóta jóval szélesebbé vált a látóköröm. A tudomány már csak ilyen. Megállíthatatlanul halad előre, és bizony időről-időre megcáfol olyan dogmákat, amelyek addig meghatározták a mindennapjainkat. Nincs is ezzel semmi baj, hisz valahogy így jutottunk el – akkoriban nem lehetett könnyű harc – a lapos Föld teóriától a gömb alakú Föld tényének elfogadásáig😊.
Akik olvassák az írásaimat, tudják, hogy ez az egyik legkedvesebb (ha nem A legkedvesebb) témám. Nem véletlen. Úgy tűnik, ezer év is kevés lesz ahhoz, hogy leszámoljunk a core stabilitással kapcsolatos jó néhány mítosszal (ahogy dr. Eyal Lederman fogalmaz) és talán eljussunk odáig, hogy többé senki nem kér akaratlagosan fenntartott far- és hasizom aktiválást a pácienstől/vendégtől.
2. oldal / 6