 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A legmagasabb szintű bizonyítékok mutatják, hogy az orvosi rendelőkben derékfájdalommal jelentkező pácienseknek valójában mindössze 1-2 százaléka igényel orvosi ellátást, 5-10 százalékuknak a gyógytorna (lenne) a megfelelő terápia, 90 százalékuknak pedig egyikre sincs szüksége, sőt, valójában nem is igazán számít betegnek. A panaszai egész egyszerűen életmód eredetűek, krónikus izomfeszességek, amelyeket
- az állandósult stressz,
- a mozgáshiány,
- illetve az egyoldalú terhelések, túlterhelések (ülőmunka, állómunka, egysíkú sportolás) okoznak,
így a panaszok tartós csökkentésében KIZÁRÓLAG az életmódváltás, azaz életen át tartó változatos, a testet harmonikusan terhelő mindennapos testmozgás bevezetése segíthet.
Nos, ez az írásom sem az a könnyű nyári olvasmány. Csakis azoknak a kollégáknak ajánlom tehát, akik
- szeretnék mélyebben is átlátni az emberi testben zajló folyamatokat és nem elégednek meg a "néhány mondatban megmondom a tutit” típusú szakmai kommunikációval
- elfogadják, hogy valójában nem létezik „tuti”, az emberi test működése nem írható le demagóg, fekete-fehér kijelentésekkel, olyan összetett ugyanis, hogy a maga teljességében valószínűleg soha nem fogjuk átlátni
- belátják, hogy ahhoz, hogy akár csak egy apró lépéssel is közelebb kerüljünk egy-egy mikroszeletke megértéshez, elengedhetetlen a rengeteg önálló (és persze kritikus) gondolkodás, és e képesség fejlesztéséhez bizony a néhány sorosnál hosszabb szakmai írásokat is el kell olvasni
- képesek elfogadni, hogy az emberi testtel kapcsolatban valójában csakis kétségeink és kérdéseink lehetnek, az ex katedra kijelentések mindig gyanúsak
- és végül, de nem utolsósorban: elolvasták a cikksorozat első, a farizmokkal foglalkozó részét is, mert a két írás erősen összefügg
Rengetegen vallják, hogy nem szabad teljes fejkörzést végezni, ahogy azt is, hogy nem szerencsés, nyaki problémával pedig egyenesen tilos a nyakat hátrahajlítani. Néha elcsodálkozom, hogy vajon miért fogadjuk el szó (pontosabban gondolkodás) nélkül a különféle dogmákat, és miért nem tesszük fel a kérdést: hogyan lehet tiltott egy olyan mozgás, amelyre egyébként alkalmas a testünk, sőt, szüksége is van rá minden áldott nap?
A világ legnépszerűbb tudományos ismeretterjesztő magazinjában, a New Scientist-ben megjelent (ráadásul címlapsztoriként) egy összefoglaló cikk (1) mindarról, amit ma a fasciáról tudni érdemes, legyünk akár szakemberek, akár a tudományos vívmányok iránt mélyebben is érdeklődő laikusok. Hogy miért tartom mérföldkőnek ezt az írást? Mert jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy végre beépüljön a szakmai köztudatba: a mozgás szervrendszerének az izmok és a csontok mellett van egy harmadik, éppoly fontos, ugyanakkor a legtöbb ember – beleértve az egészségügyi- és sportszakembereket is – számára szinte alig ismert része. Egy olyan rendszer, amelynek mély ismerete nélkül ma már nem lenne szabad gyógyítani. A cikk angol nyelven íródott, ráadásul csak előfizetők számára érhető el, de fontosnak tartom, hogy minden érdeklődőhöz eljusson, így az alábbiakban összefoglalom a lényegét. Amolyan krisztásan, azaz szabad fordításban😊. Nézzük tehát, mit is tudunk ma a fasciáról!
Ha hozzám hasonlóan a mozgásterápia, manuálterápia, sportrehabilitáció területén dolgozol, valószínűleg észlelted már az összefüggést a stressz/szorongás/depresszió/önbizalomhiány és a krónikus mozgásszervi panaszok, különösen az állandósult derék- és nyakfájdalom között. Nálunk a Gerincközpontban tíz krónikus mozgásszervi problémával érkező páciens/vendég közül hét-nyolcnál szembetűnő a stressz, illetve a különféle negatív érzelmek erőteljes jele. Kérdés, hogy vajon valós-e a feltételezett összefüggés, és ha igen, milyen szerepet játszik benne a myofascia?
A feszes, merev fascia éppúgy összepréseli a testet, mint egy rugalmatlan búvárruha
3. oldal / 6