 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A rotátor köpeny négy izom – a m. subscapularis, a m. supraspinatus, a m.infraspinatus és a m. teres minor – közös ínas tapadása a felkarcsonton. E négy izom mindegyike a lapocka valamely részéről ered, majd együttesen, mintegy köpenyszerűen körbeveszik a felkarcsont fejét. Mély (stabilizátor) izmok lévén legfőbb funkciójuk az, hogy a humerus (felkarcsont) fejet minden irányból rögzítsék a vápában, de természetesen szerepük van a kar különféle mozgásainak (emelés, ki- és berotáció) kivitelezésében is.
Ha biztosan tudnád, hogy egy adott betegség gyógyításában az egyik elérhető kezelés szignifikánsan hatékonyabb a másiknál, elgondolkoznál-e azon, melyiket ajánld páciensednek? Költői kérdés, hisz a szakemberek többségét – legalábbis örök optimistaként szeretnék hinni benne – nem az önös érdek (melyik kezelés elérhető nála, vagy melyik éri meg neki anyagilag/időigényesség szempontjából), hanem a gyógyítás iránti elkötelezettség (melyik vezet gyorsabb/hosszabb távú/jobb eredményre) motiválja a terápia megválasztása során. A válaszod tehát remélhetőleg az, hogy minden kétséget kizáróan a hatékonyabb kezelést választanád még akkor is, ha emiatt esetleg más szakemberhez kellene irányítanod a kedvenc páciensedet, vagy egy alacsonyabb árú, ugyanakkor idő- és energiaigényesebb kezelést kellene végezned. Ha ez valóban így van, akkor érdemes tovább olvasnod, ugyanis az igazi kérdés még csak most következik: vajon megtudhatod-e, és ha igen, honnan és mi módon, hogy egy betegség kezelésében melyik terápia számít a leghatékonyabbnak az adott pillanatban? Nos, a választ a bizonyítékokon alapuló (ún. evidence-based) medicina adja meg, amely a tudományos kutatások, pontosabban ezek szisztematikus áttekintése alapján igyekszik minél általánosabb érvényű következtetéseket levonni a különféle betegségekkel, illetve azok kezelésével kapcsolatban.
Van egy fixa ideám, úgy hangzik, hogy a degeneratív (azaz életmód eredetű) mozgásszervi problémák egyetlen igazi gyógymódja a rendszeres testmozgás. Születhet akár ezernyi hangzatos csodaterápia, nem hiszek abban, hogy mozgás nélkül bármelyikkel is tartós, hosszú távú eredmény érhető el. Sajnos manapság sem a terapeuták, sem a páciensek körében nem túl népszerű ez az álláspont. Mozogni (és valakit mozgásra bírni) ugyanis sokkal komolyabb erőfeszítést igényel, mint egy passzív kezelést igénybe venni (vagy épp elvégezni). Én azonban olyan vagyok, mint Monty Python fekete lovagja, már se kezem, se lábam, mégsem adom fel a küzdelmet. Ezúttal tudományos kutatásokkal igyekszem alátámasztani azt az egyszerű kijelentést, hogy mozgás nélkül nincs egészség. S, hogy izgalmasabb legyen a téma, arra is kitérek, milyen mozgásprogramot célszerű választani a krónikus, nem specifikus derékfájdalom kezelése során.
A fejlett országokban súlyos problémát jelent a krónikus fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó ízületi gyulladás, (osteoarthritis, rövidítve OA). Magyarországon 2003-ban mintegy 1,5–2 millió osteoarthritisben szenvedő beteget regisztráltak (1), az USA-ban pedig a 45 év fölötti lakosság 19 százaléka, azaz minden ötödik ember szenved kifejezetten a térdízületet érintő gyulladásban (2). Nem csoda, hogy a szakembereket erősen foglalkoztatja a kérdés: vajon mi lehet az oka annak, hogy a degeneratív ízületi gyulladás tömegeket érint, és mit tehetnénk, hogy megelőzzük a kór kialakulását?
Magyarországon ma átlagosan 361 napot kell várni a gerincműtétre, 241 napot egy csípő-, és 325 napot egy térdprotézisre (NEAK adatbázis). A különféle szakrendeléseken gyakran 8-10 órát is elüldögélnek a betegek, s még a sürgősségi részlegen sem ritka a fél/egész napos várakozás. Elégedetlen, reményvesztett páciensek, fáradt, agyonhajszolt, fásult orvosok és ápolók…. melyikünk ne tapasztalta volna mindezt a saját bőrén akár az egyik, akár a másik (netán mindkét) oldalon?! Már-már divat a finanszírozási rendszert hibáztatni, ezúttal azonban vizsgáljuk meg egy másik nézőpontból a kérdést: vajon miért van ennyi beteg ember, és hogyan lehetne a ráfordítások jelentős növelése helyett (vagy mellett) hosszabb távon a betegek számának csökkentésével javítani az egészségügyi ellátás minőségét?
22. oldal / 35