 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Azt hiszem, megvilágosodtam😊! Rájöttem, hogy gyakran ott csúszik el a kommunikáció, hogy többen félreértik, mi a különbség az „AKARATLAGOS” és a „REFLEXES” izomaktiválás (jelen esetben pl. az akaratlagos és a reflexes core stabilizálás, azaz a hasi és háti izmok aktiválása) között. Úgy gondolják, hogy a reflexes core stabilizálás kizárólag egy finom, könnyed mélyizomtónust, amolyan mozgásterápiás bohóckodást jelent, ami alkalmatlan arra, hogy nagy súlyokat mozgassunk. És ha a felületes, nagy izmokat is bekapcsoljuk az erőteljesebb stabilizálás (mondjuk egy súly megemelése) érdekében, az már akaratlagos izomaktiválásnak számít, amit meg kell tanítani a vendégnek/páciensnek. Nos, ez hatalmas félreértés! A reflexes és akaratlagos közti különbség baromira nem a bekapcsolt izmokban (mély vagy felületes) van, de még csak nem is a bekapcsolódás, azaz a stabilitás mértékében, hanem a stabilitás ADAPTIVITÁSÁBAN, azaz a helyzethez való alkalmazkodásában van.
Néhány nappal ezelőtt a szakmai csoportunkban egy kolléga feltett egy izgalmas kérdést, amelyre választ ígértem. A kérdés – jelentősen lerövidítve – így hangzik: „Január óta Bécsben élek, és nemsokára itt is kezdem meg az edzői tevékenységem, és egy nagyon nagy különbséggel találkoztam itt az edzések terén, és ezzel kapcsolatban kérném a véleményetek. Ami itt feltűnt akár egy csoportos edzésre mentem el, hogy nincs semmilyen nyújtás az edzések végén. Itt az interjúm során nagy megdöbbenés fogadta azt az elvemet, hogy az edzések végét mindig egy teljes testes nyújtással zárom, akár smr hengerrel és légzőgyakorlattal kísérve. Úgy néztek rám mint aki a múlt századból érkezett. Kíváncsi lennék a véleményetekre, nekem egyenlőre nagyon fura, hogy bármilyen nyújtás nélkül zárjam az edzéseimet."
Kevés embert próbálóbb dolog van annál, amikor felül kell bírálnunk olyan alapelveket, amelyekben évek, évtizedek óta rendületlenül hiszünk, és amelyek mentén gyógyítunk. Velem is számtalanszor előfordult már. Néhány régebbi írásommal ma már magam is vitába szállnék, hisz – köszönhetően a tudomány folyamatos fejlődésének – azóta jóval szélesebbé vált a látóköröm. A tudomány már csak ilyen. Megállíthatatlanul halad előre, és bizony időről-időre megcáfol olyan dogmákat, amelyek addig meghatározták a mindennapjainkat. Nincs is ezzel semmi baj, hisz valahogy így jutottunk el – akkoriban nem lehetett könnyű harc – a lapos Föld teóriától a gömb alakú Föld tényének elfogadásáig😊.
Akik olvassák az írásaimat, tudják, hogy ez az egyik legkedvesebb (ha nem A legkedvesebb) témám. Nem véletlen. Úgy tűnik, ezer év is kevés lesz ahhoz, hogy leszámoljunk a core stabilitással kapcsolatos jó néhány mítosszal (ahogy dr. Eyal Lederman fogalmaz) és talán eljussunk odáig, hogy többé senki nem kér akaratlagosan fenntartott far- és hasizom aktiválást a pácienstől/vendégtől.
A napokban kaptam egy kérdést a szakmai facebook csoportban, amely így szólt: „Mi a véleményed a korcsolya trénerről? Segít vagy hátráltat? 4 évessel koriznék...”. Nos, akik ismernek, tudják, hogy minden erőmmel küzdök azért, hogy mi, szakemberek ne csupán elfogadjuk a különféle kijelentéseket, szakmai véleményeket, hanem legyen alapvető igényünk és elvárásunk az, hogy hiteles és érthető magyarázatot kapjunk minden egyes szóra. Ez az oka annak, hogy mindig részletes választ adok a kérdésekre, illetve a személyes kérdéseket igyekszem általánosabb érvényűvé kiterjeszteni. Jelen esetben tehát nem csak a korcsolya trénerre vonatkozik a válaszom, hanem általánosságban a különféle mozgástanulást/mozgásfejlesztést segítő eszközökre. Ilyen típusú kérdés ugyanis gyakran felmerül a vendégek/páciensek részéről , és egy szakembernek illik adekvát választ és – legfőképp – értelmes magyarázatot adnia. Ehhez pedig értenie kell a mozgástanulás/mozgásfejlesztés alapjait.
Forrás: https://www.skatepro.hu/161-40275.htm
6. oldal / 33