 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Számos kutatás mutatja, hogy a krónikus derékfájdalom gyakran jár együtt izomerő vesztéssel (1-3), a mozgások sebességének csökkenésével (3-6), az állóképesség romlásával (7-11), a normál izomaktiválódási minták, bekapcsolódási sorrendek megváltozásával (12-22), illetve a stabilitás csökkenésével (16,19,23-25). De vajon kijelenthetjük-e a kutatások alapján, hogy az izomerővesztés, a mozgás lassulása, az állóképesség romlása, a bekapcsolási sorrend megváltozása vagy a stabilitás csökkenése OKOZZA a krónikus derékfájdalmat?
„Nem ér semmit. Hülyeség. Placebo.” – minősített tömören és velősen egy kolléga a napokban a FB-on egy közismert terápiát. Erről persze azonnal eszembe jutott (persze csak miután jól kibosszankodtam magam a Dunning-Kruger-hatás újabb ékes példáján), hogy ideje kicsit körüljárni a témát. Nap mint nap tapasztalom ugyanis, hogy nem csak az utca embere, de a szakemberek (gyakran én is) hajlamosak egyenlőségjelet tenni a ’placebo’ és a ’nem ér semmit’ kijelentések közé. És bizony nagyon, de nagyon rosszul teszik😊.
- Tudatosítás: annak érdekében, hogy a páciens megváltoztassa a mozgásszokásait, legyen szó akár a testtartásáról, akár egy kevéssé hatékony mozdulatról, az első és legfontosabb feladat az, hogy tudatosodjon benne, hogy jelenleg milyen a testtartása/mozgása. És itt jön az első nehézség: vajon hogyan érjük ezt el?
Remek hír, hogy egyre népszerűbbé válik a sport/mozgás/mozgásterápia funkcionális megközelítése, amely arra a nézetre épül, hogy ha az edzőterem a mindennapokban való helytállásra akarja felkészíteni az egyént – mert, hogy az edzőteremnek valójában ez (lenne) a szerepe, nem pedig az, hogy formás popsit gyártsunk – akkor nem érdemes mesterséges, természetellenes, a mindennapokban soha elő nem forduló mozgásokat végeztetni. Ehelyett a való élet valódi kihívásait kell okosan és fantáziadúsan adaptálnunk az edzőtermi körülményekre.
A képzéseken gyakran szoktam a mozgásokkal/mozgásmintákkal, illetve azok korrekciójával kapcsolatban példaként említeni azt a jelenséget, amikor lelépve a járdáról tapasztaljuk, hogy a szegély bizony magasabb, mint amire számítottunk. Ilyenkor igyekszünk adaptálódni, azaz kiigazítani a mozgást. Minél rugalmasabb a testünk és minél hatékonyabban működik a neuromuszkuláris rendszer, annál sikeresebb az utólagos korrekció. Jó esetben kecsesen adaptálódunk, rosszabb esetben elvágódunk, mint egy krumplis zsák. A kiigazítás eredménye nagy mértékben múlik a komparátor rendszer működésének hatékonyságán. De mi is az a komparátor rendszer?
3. oldal / 23