Menu
Cart



Feövenyessy Krisztina
A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője

Ha hozzám hasonlóan a mozgásterápia, manuálterápia, sportrehabilitáció területén dolgozol, valószínűleg észlelted már az összefüggést a stressz/szorongás/depresszió/önbizalomhiány és a krónikus mozgásszervi panaszok, különösen az állandósult derék- és nyakfájdalom között. Nálunk a Gerincközpontban tíz krónikus mozgásszervi problémával érkező páciens/vendég közül hét-nyolcnál szembetűnő a stressz, illetve a különféle negatív érzelmek erőteljes jele. Kérdés, hogy vajon valós-e a feltételezett összefüggés, és ha igen, milyen szerepet játszik benne a myofascia?

A feszes, merev fascia éppúgy összepréseli a testet, mint egy rugalmatlan búvárruha



Szabad-e súlyzós edzést végezni gyermekkorban? És ha igen, érdemes-e? Képes-e az edzések hatására erősödni a még pubertás előtt álló gyermek izma?  Izgalmas kérdések, amelyeket szinte nap mint nap tesznek fel szülők és edzők, és amelyekre évtizedeken át megvoltak a jól bejáratott válaszaink, azaz:

  • gyermekkorban tilos súlyzós edzést végezni, mert károsítja a fejlődő csont- és izomrendszert
  • és egyébként sem lenne sok értelme, mert androgén hormonok hiányában az izom képtelen a hipertrófiára (azaz az izomátmérő növekedésére)

A kérdés az, hogy ezek a válaszok vajon a modern kutatások eredményeinek ismeretében is helytállóak-e, vagy sem. Nos, vettem a fáradságot és utánajártam. A válasz röviden és velősen: nem helytállóak. És most nézzük kissé hosszabban és részletesebben 😊!



Descartes hatására évszázadokon keresztül hittünk abban, hogy a fájdalom mindig valamilyen szövetsérülés hírnöke, és mint ilyen, teljes mértékben független minden más tényezőtől. Magyarul vagy van valamilyen szövetkárosodás, és akkor az bizony fáj is, vagy nincs, ám ez esetben semmi nem fájhat. Egészen a XX. század közepéig tartotta magát az a nézet, hogy az agy csupán egy passzív központ, a perifériáról érkező fájdalomüzenetek befogadója, és azokat a krónikus derék-, vagy más fájdalomtól szenvedő pácienseket, akiknél semmiféle szervi betegséget vagy szövetkárosodást nem sikerült diagnosztizálni, pszichés érintettség diagnózisával pszichiátriára küldték (vagy egész egyszerűen hipochondernek titulálták).



A köznyelvben használt ”izmosodás” kifejezés alatt valójában a különféle terhelések, erősítő edzések hatására bekövetkező izomtömeg növekedést értjük. Az izomtömeg növekedés egyfajta szöveti adaptáció (alkalmazkodás), amelynek értelemszerűen semmi köze az esztétikumhoz (az agyad magasról tesz rá, hogy Te beach-body-ra vágysz), egyszerűen evolúciós okokra vezethető vissza. Az emberi szervezet minden körülmények között igyekszik megfelelni azoknak az igényeknek, kihívásoknak, amelyek a mindennapokban érik. Folyamatosan változik, adaptálódik attól függően, hogy milyen terhelésekkel kell szembenéznie. Ha inaktív vagy, nincs sok értelme annak, hogy a rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű energiát a mozgás szervrendszerének (izom, csontok, kötőszövet) fejlesztésére pocsékolja, így más folyamatokat – mondjuk a zsír formájában történő raktározást – támogat. Ha azonban rendszeresen, és egyre növekvő mértékben terheled (mondjuk egy okosan felépített edzéssel), a szervezeted érzi, hogy nagy szükség van az izmokra, igyekszik megfelelni az elvárásoknak, tehát a rendelkezésre álló energiát arra (is) felhasználja, hogy növelje azok teljesítőképességét.



Bizonyosan Te is tapasztaltad már, hogy egy-egy edzést követően mintha elfújták volna a testi-lelki feszültséged, gyakorlatilag függetlenül attól, milyen típusú testmozgást végeztél. Nos, ez nem csak illúzió. Valós folyamatok állnak a háttérben, ráadásul az idegrendszer működésének ismeretében a jelenség magyarázata rendkívül egyszerű, logikus és könnyedén megérthető. Még Mari néni számára is😊



Bejelentkezés vagy Regisztráció