 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
- Tudatosítás: annak érdekében, hogy a páciens megváltoztassa a mozgásszokásait, legyen szó akár a testtartásáról, akár egy kevéssé hatékony mozdulatról, az első és legfontosabb feladat az, hogy tudatosodjon benne, hogy jelenleg milyen a testtartása/mozgása. És itt jön az első nehézség: vajon hogyan érjük ezt el?
Remek hír, hogy egyre népszerűbbé válik a sport/mozgás/mozgásterápia funkcionális megközelítése, amely arra a nézetre épül, hogy ha az edzőterem a mindennapokban való helytállásra akarja felkészíteni az egyént – mert, hogy az edzőteremnek valójában ez (lenne) a szerepe, nem pedig az, hogy formás popsit gyártsunk – akkor nem érdemes mesterséges, természetellenes, a mindennapokban soha elő nem forduló mozgásokat végeztetni. Ehelyett a való élet valódi kihívásait kell okosan és fantáziadúsan adaptálnunk az edzőtermi körülményekre.
A képzéseken gyakran szoktam a mozgásokkal/mozgásmintákkal, illetve azok korrekciójával kapcsolatban példaként említeni azt a jelenséget, amikor lelépve a járdáról tapasztaljuk, hogy a szegély bizony magasabb, mint amire számítottunk. Ilyenkor igyekszünk adaptálódni, azaz kiigazítani a mozgást. Minél rugalmasabb a testünk és minél hatékonyabban működik a neuromuszkuláris rendszer, annál sikeresebb az utólagos korrekció. Jó esetben kecsesen adaptálódunk, rosszabb esetben elvágódunk, mint egy krumplis zsák. A kiigazítás eredménye nagy mértékben múlik a komparátor rendszer működésének hatékonyságán. De mi is az a komparátor rendszer?
Bár gyakran elhangzik az orvosi rendelőben, hogy „Mari néni, tessék mozogni!”, általában hiányzik a logikus és a latin nyelv ismerete nélkül is emészthető magyarázat. Márpedig ember nincs, aki elhinné, hogy a mozgásszervi fájdalmaira nem a pihentetés, hanem a mozgás jelenti a megoldást, ha nem látja át kristálytisztán, hogyan és miért segít a panaszain. Íme a magyarázat, és nem csak a legtöbb mozgásszervi fájdalom okára, de arra is, miért a mozgás az egyetlen hatékony fegyver.
Amikor 2 hónappal ezelőtt egy 6 hetes teljes immobilizációt követően lekerült a lábamról a rögzítőcsizma, a szó szoros értelmében sokkot kaptam. Ahogy ráálltam a lábamra, olyan sarokfájdalom jelentkezett, hogy azt hittem, ott helyben elájulok. Teltek-múltak a napok, de a kín csak nem múlt el. Sokszor láttam már ehhez hasonló fájdalmat a sarkantyús pácienseimnél, így kétségbeesetten nézegettem az MRI-met, de nem láttam rajta semmilyen elváltozást. WTF???? Aztán egyszer csak bekattant! A sarokpárna! A pihentetéstől atrofizált, azaz elsorvadt a bio-talpbetétem!
2. oldal / 22
Bejelentkezés vagy Regisztráció