 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Korábban azt tanultuk – és valóban rendkívül logikusan hangzik – hogy a különféle egyoldalú terhelések hatására bekövetkező izomegyensúly megbomlások esetén a rövidülő izmokat nyújtani, a túlnyúlt izmokat pedig erősíteni kell. Egy kicsit olyan ez, mint a szobrászkodás. Innen elveszünk egy kicsit, ott pedig hozzáteszünk, és máris szimmetrikussá válik a test. Nos, nagyon nem vagyok biztos abban, hogy az élő testet szabad az élettelen masszához hasonlítani. Az én véleményem az, hogy a mára felhalmozódott tudás birtokában már illik ennél jóval árnyaltabban (és modernebbül) gondolkozni akkor, ha emberi testtel (és persze a hozzá tartozó aggyal és lélekkel😊) dolgozunk.
Szemelvények a krónikus nem specifikus derékfájdalom kezelésének aktuális európai irányelveiből (1) (kékkel a saját megjegyzéseim)
Gyakran felmerül a kérdés, hogy mit kezdjünk a derékfájós pácienssel. Ilyenkor jellemzően özönlenek a különféle jótanácsok, amelyek egy része minden tudományos megalapozottságot nélkülöz, vagy már rég elavult, mint kezelési metódus. Nos, íme a NICE (National Institute for Health and Care Excellence) derékfájdalom kezelésével kapcsolatos friss iránymutatása (amellyel egyébként minden szempontból azonosulni tudok) (1).
A civilizációs ártalmakról beszélgetve gyakran említjük követendő példaként a vadászó-gyűjtögető életmódot. Jómagam szinte minden képzésen (vagy állapotfelmérésen) mesélek a hallgatóknak (vagy pácienseknek) arról, hogy a krónikus mozgásszervi betegségek legfőbb oka az, hogy eltávolodtunk őseink aktív életétől, jóval kevesebbet mozgunk, és kevésbé változatosak a mozgásaink. Talán ezért is fogott meg az az összefoglaló közlemény, amely egyedülálló komplexitással, pontos adatokkal alátámasztva vizsgálja meg a különbséget vadászó-gyűjtögető ősünk, és a mai civilizációs társadalmak életmódja közt. Számos tévhitet cáfol meg, és még több igencsak meglepő következtetést von le. A kérdések, amelyekre választ kaphatsz a cikkből:
- Vajon igaz-e a dogma, hogy a mai ember jóval hosszabb életű, mint vadászó-gyűjtögető elődje?
- Többet mozgott-e ősünk, mint a XXI. századi ember? S, ha igen, mennyivel, és milyen típusú testmozgást végzett?
- Igaz-e, hogy elődünknek nagyobb volt a napi energiafelhasználása (értsd több kalóriát égetett el)?
- Többet vagy kevesebbet aludt?
- Milyen volt a testtömegindexe? Létezett-e elhízott ősember?
- Hogyan táplálkozott a paleolit kori ember? Mennyi állati és növényi eredetű élelmiszert fogyasztott?
- Milyen szív- és érrendszeri, vagy emésztőszervi betegségekkel kellett szembenéznie?
- És végül: milyen tanulság vonható le mindezekből a mi életmódunkra nézve? Mitől hízunk el/betegszünk meg, és hogyan érdemes táplálkozni illetve mozogni annak érdekében, hogy ne hízzunk el/betegedjünk meg?
Bizonyosan találkoztál már a jelenséggel, hogy derékfájós páciensed/vendéged egész egyszerűen retteg attól, hogy megmozdítsa a gerincét. Ez a páciens csakis tökéletesen egyenes, elmerevített gerinccel hajlandó bármilyen mozdulatot tenni, és kizárólag passzív kezelésekre (masszázs, tape, köpöly, manuálterápia stb.) vehető rá, a mozgástól/mozgásterápiától maximálisan elzárkózik.
11. oldal / 20