 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
Az emberi gerincet úgy alkották meg, hogy képes legyen könnyedén és erőfeszítésmentesen, rugalmasan reagálni az élet kihívásaira, azaz szabadon hajolni minden létező irányba. Nem véletlen, hisz mindennapi feladataink hatékony elvégzéséhez szükségünk van a háromdimenziós mozgásokra. A gerinc káprázatos szerkezet, a lumbális szakasz például döbbenetes mértékű, akár 1000 N nagyságú kompressziós erő viselésére is képes (1). Mindezt a mérnöki zsenialitás (bárki is volt a „tervezőnk”) teszi lehetővé: a gerinc képes arra, hogy harmonikusan oszlassa el az erőhatásokat az egyes csontos elemek (csigolyák) és lágyrészek (izmok, kötőszövetek) között, így egyetlen szegmentum sem terhelődik túl sem állás, sem mozgás közben.
Ha biztosan tudnád, hogy egy adott betegség gyógyításában az egyik elérhető kezelés szignifikánsan hatékonyabb a másiknál, elgondolkoznál-e azon, melyiket ajánld páciensednek? Költői kérdés, hisz a szakemberek többségét – legalábbis örök optimistaként szeretnék hinni benne – nem az önös érdek (melyik kezelés elérhető nála, vagy melyik éri meg neki anyagilag/időigényesség szempontjából), hanem a gyógyítás iránti elkötelezettség (melyik vezet gyorsabb/hosszabb távú/jobb eredményre) motiválja a terápia megválasztása során. A válaszod tehát remélhetőleg az, hogy minden kétséget kizáróan a hatékonyabb kezelést választanád még akkor is, ha emiatt esetleg más szakemberhez kellene irányítanod a kedvenc páciensedet, vagy egy alacsonyabb árú, ugyanakkor idő- és energiaigényesebb kezelést kellene végezned. Ha ez valóban így van, akkor érdemes tovább olvasnod, ugyanis az igazi kérdés még csak most következik: vajon megtudhatod-e, és ha igen, honnan és mi módon, hogy egy betegség kezelésében melyik terápia számít a leghatékonyabbnak az adott pillanatban? Nos, a választ a bizonyítékokon alapuló (ún. evidence-based) medicina adja meg, amely a tudományos kutatások, pontosabban ezek szisztematikus áttekintése alapján igyekszik minél általánosabb érvényű következtetéseket levonni a különféle betegségekkel, illetve azok kezelésével kapcsolatban.
Van egy fixa ideám, úgy hangzik, hogy a degeneratív (azaz életmód eredetű) mozgásszervi problémák egyetlen igazi gyógymódja a rendszeres testmozgás. Születhet akár ezernyi hangzatos csodaterápia, nem hiszek abban, hogy mozgás nélkül bármelyikkel is tartós, hosszú távú eredmény érhető el. Sajnos manapság sem a terapeuták, sem a páciensek körében nem túl népszerű ez az álláspont. Mozogni (és valakit mozgásra bírni) ugyanis sokkal komolyabb erőfeszítést igényel, mint egy passzív kezelést igénybe venni (vagy épp elvégezni). Én azonban olyan vagyok, mint Monty Python fekete lovagja, már se kezem, se lábam, mégsem adom fel a küzdelmet. Ezúttal tudományos kutatásokkal igyekszem alátámasztani azt az egyszerű kijelentést, hogy mozgás nélkül nincs egészség. S, hogy izgalmasabb legyen a téma, arra is kitérek, milyen mozgásprogramot célszerű választani a krónikus, nem specifikus derékfájdalom kezelése során.
Ausztrál tudósok meglepő kutatást publikáltak 2018 februárjában, amely – jobb későn, mint soha – másfél év után, idén nyáron végre hatalmas visszhangot keltett, és egy, a BBC-ben megjelent cikk hatására gyakorlatilag bejárta a világot. Az elmúlt napokban „Plusz csont nőhet a koponyára, ha sokat mobilozunk” szalagcímekkel telt meg a nemzetközi sajtó, sőt, számos médium egyenesen „új csont képződését” emlegeti. Nos, ha vadi új csontunk nem is képződik a mobilozástól, a már meglévő valóban deformálódhat, ráadásul - ahogy a kutatás is hangsúlyozza - ennek veszélye leginkább a fiatalokat fenyegeti.
Van egy csodás facebook-os szakmai csoportunk, amelyben a nálunk végzett terapeuták osztják meg egymással tapasztalataikat, kérdeznek és válaszolnak, röhögnek és panaszkodnak, tanulnak egymástól és tőlünk, oktatóktól (és persze mi is rengeteget tanulunk tőlük😊). Gyakran felmerül egy-egy olyan téma, amely sokakat érinthet, ezek közé tartozik egy mai kérdés is, amelyet az egyik legkedvesebb és leghűségesebb gyógymasszőr hallgatónk tett fel: „Vajon mi okozhatja a jelenséget, hogy a derékfájós páciens a masszázs során remekül érzi magát, majd közvetlenül a kezelés után fokozódik a fájdalom, hogy végül másnapra ismét visszaálljon az eredeti, megszokott fájdalomszint?” Nos, a jelenségnek természetesen számos magyarázata lehet, ezúttal az egyik leggyakoribb okot emelem ki.
5. oldal / 6