 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A fizioterápia fejlődésének köszönhetően napról-napra színesebb a mozgásszervi betegségek gyógyítását megcélzó kezelések palettája, azaz egyre több módszer áll rendelkezésünkre, amelyek segítségével csökkenteni tudjuk a páciens panaszait. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a fejlődés „sötét” oldala mellett sem. Az újabb és újabb terápiák sokszor látványos ("csodás") azonnali hatásai miatt egyre sűrűbben szorulnak háttérbe olyan kevésbé látványos, lassabban kibontakozó kezelések, amelyeknek hiányában kérdéses, hogy elérhető-e valódi és tartós eredmény. Vajon elegendőek-e önmagukban a különféle népszerű terápiák, és vajon mi a különbség oki és tüneti kezelés közt?
„Core-tréning”, core-fejlesztés”, „core-erősítés”, hogy csupán néhányat említsek a napjainkban oly divatos edzésfajták, csoportos órák közül. S, hogy mi a gondom a core edzések többségével? Leginkább az, hogy még csak véletlenül sem érintik az ún. core izmokat, ehelyett a felületes és mélyizmok közti izomegyensúly-megbomlást erősítik tovább „Előre a kockahasért!” felkiáltással.
Tavaly volt szerencsém részt venni egy, a Holisztikus Medicina Alapítvány által szervezett remek továbbképzésen, amelyet Ari Pekka Lindberg, az Anatomy Trains in Training koncepció kidolgozója tartott. A képzésen sokkoló kijelentés hagyta el Ari Pekka száját, valahogy úgy hangzott, hogy becslések szerint 2040-ben az USA-ban a betegellátásra fordított teljes kiadások összege eléri majd az ország 2015-ös évi teljes költségvetését, ha tehát nem történik drámai változás, a rendszer összeomlik. Bár az adatok az USA-ra vonatkoznak, nagyon úgy tűnik, az európai, sőt, a hazai egészségügyben is hasonlóak a kilátások.
A flossing relatíve fiatal, alig 6 éves fizioterápiás eljárás, így a tengernyi pozitív empirikus ismeret mellett egyelőre kevés tudományos bizonyíték támasztja alá a terápia hatékonyságát. Örömmel osztok tehát meg egy újabb, a flossing kezelés eredményességét bizonyító kutatási eredményt.
Legutóbbi írásomban (Erősítés vagy szenzomotoros tréning? Melyik hatékonyabb a krónikus derékfájdalom ellen?) a mélyizmok (az ún. core) és a felületes izmok közti összhang megbomlásáról, és ennek következményeiről beszéltem. Néhány mondatban összefoglalva a cikk lényegét: ha a felületes myofasciális tevékenység hangsúlyossá válik, törvényszerűen elvész a motoros (mélyizom) kontroll. Miután ez a kontroll biztosítja a belső támogatást gerincünk, sőt, teljes testünk számára, hiánya felborítja a test strukturális és funkcionális egyensúlyát, azaz tönkreteszi bio-tenzegritás modellünket. Túlterhelődnek az egyes ízületek, beindulnak a degeneratív folyamatok, sérül a gerinc funkciója, s a test idő előtt megöregszik. A megfelelő mozgáskontroll (ezáltal fizikai és mentális egészségünk) kulcsa tehát a kiegyensúlyozott mély és felszíni myofasciális aktivitás, nem pedig a túlerősített felületes izmok. Ez az oka annak, hogy a modern fizioterápia - felülírva a derékpanaszok kezelésének hagyományos protokollját - a törzs izmainak erősítése helyett a megfelelő motoros kontroll megteremtésére helyezi a hangsúlyt. Nézzük meg, hogyan járul hozzá mindehhez a helyes légzés!
18. oldal / 22