 |
Feövenyessy Krisztina A Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője |
Menu
Cart
A lágyszövetek (izmok, kötőszöveti elemek) kezelését megcélzó manuális terápiák hatékonyságát a különféle mozgásszervi problémák megelőzésében és kezelésében ma már szinte senki nem vonja kétségbe. Többen már a saját bőrünkön is éreztük/tapasztaltuk, de ha mégsem, a pácienseinknél mindenképp megfigyelhettük, milyen jelentős pozitív változásokat – különösen a fájdalom csökkenését és a mozgásterjedelem növekedését – idézhetünk elő egy akár csupán néhány perces profi masszázs, triggerpont, myofascia lazító, köpöly vagy akár EMMT kezeléssel. Arról azonban egyelőre igen keveset tudunk, hogy pontosan milyen sejt- és molekuláris szintű mechanizmusok állnak a kezelések hátterében.
Nincs még egy élőlény a földön, amely oly sokoldalúan használja mellső végtagját, mint az ember. Képesek vagyunk arra, hogy földet műveljünk, autót szereljünk, ruhát varrjunk, szívet műtsünk vagy épp egymást öleljük (ez utóbbit remélhetőleg minden másnál gyakrabban). A kar és a kéz azonban csakis akkor dolgozhat valóban hatékonyan, ha nem csupán a vállízület, de az alapzat – azaz a láb és a törzs – is segíti munkáját, tehát az egyes testrészek/testtájak harmonikusan együttműködnek és biztosítják a karmozgások kivitelezéséhez szükséges stabilitást és mobilitást. E kettő – stabilitás és mobilitás egysége – ugyanis elengedhetetlen a mozdulatok könnyed szabadságához és az emberi test hatékony "működéséhez". Csupán egy a bökkenő. Sajnos a legtöbben már réges-rég elveszítettük. Nézzük, milyen gyakori ok(ok) áll(nak) az összhang megbomlása mögött, szakemberként (edzőként, mozgásterapeutaként) jellemzően hogyan nyúlunk ma a problémához, és hogyan lehetne a jelenleginél jóval hatékonyabb segítséget nyújtani a vendégeknek/pácienseknek vállövi panaszok esetén!
Az orvostudomány elképesztő sebességgel fejlődik. A röntgen, az MR, a CT, és az ultrahang – hogy csupán a legismertebb képalkotó eljárásokat említsem – segítségével a medicina ma már képes arra, hogy „belepillantson” az élő emberi testbe. Ugyanakkor akadnak még fehér foltok, ilyen például a myofascia, azaz az izmok, izompólya, szalagok, ízületi tokok és más lágyrészek tónusának és rugalmasságának, azaz biomechanikai tulajdonságainak objektív és pontos vizsgálata, ehhez ugyanis a mai napig nem áll rendelkezésre megfelelő diagnosztikai eszköz.
MyotonPro. Forrás: healthlinkholdings.com
Az emberi gerincet úgy alkották meg, hogy képes legyen könnyedén és erőfeszítésmentesen, rugalmasan reagálni az élet kihívásaira, azaz szabadon hajolni minden létező irányba. Nem véletlen, hisz mindennapi feladataink hatékony elvégzéséhez szükségünk van a háromdimenziós mozgásokra. A gerinc káprázatos szerkezet, a lumbális szakasz például döbbenetes mértékű, akár 1000 N nagyságú kompressziós erő viselésére is képes (1). Mindezt a mérnöki zsenialitás (bárki is volt a „tervezőnk”) teszi lehetővé: a gerinc képes arra, hogy harmonikusan oszlassa el az erőhatásokat az egyes csontos elemek (csigolyák) és lágyrészek (izmok, kötőszövetek) között, így egyetlen szegmentum sem terhelődik túl sem állás, sem mozgás közben.
Az izomegyensúly megbomlások kapcsán általában mindenki számára egyértelmű és érthető, hogy az izom, amit a fiziológiásnál kevésbé terhelünk, gyengülni fog. Ugyanakkor sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon miért veszít az erejéből az az izom is, amelyik túldolgozik, hisz a sok munkától pont, hogy erősödnie kellene. Gondoltam, egy hétfő délutáni rövid szösszenetben megválaszolom a kérdést.
Gyakori jelenség (különösen a XXI. századi inaktív, ülő életmód mellett), hogy a testünkben itt-ott (pontosabban mindenhol, de ez már egy másik kérdés😊) megbomlik az izomegyensúly (pontosabban myofasciális egyensúly). Az egyik legismertebb izomegyensúly megbomlás az ún. felső kereszt szindróma, így ezen a példán keresztül mutatom be a jelenséget.
felső keresztezett szindróma
20. oldal / 35